Versben és eredeti, Bashó féle haikuban…

A búzamezők
Napjai már lejártak.
Pékek öröme.

*

Tűző napocska
Aranya kalászt érlelt.
Roppanó kenyér.

*

Boglyák glédában,
Nap még tüzes csókot oszt.
Árnyékban sincs hűs.

*

Bennem ég még tudat, hogy a nyár csók-gyújtó
Az árnyékba bújt estlepel meg ...

Aki a bűnöm volt
akit dugdostam
magam elől is
akit szűkölve takartam
aki lidérc volt mégis
akit tört rácsaim mögött
is akartam
akit ifjan is szerettem
azzal álmodtam az éjjel

Egyszer már visszajött
hozzám egy lázas
éji sötétben
egy álom volt csupán
akkor is
szoknyája lobbant
ahogy levetette
én csókoltam őt ...

Mint zúgó szél a rétek csókját
Hazám, magammal hoztalak.
Itt vagy velem, fáradt agyamban
Dalolsz, mint csobbanó patak.
Játékszerét a gyermek jobban
Nem őrzené: ha jön az éj
Tündéri képedet szorítom
Szívem fölé.

Te drága táj, zöld lombjaiddal
Szelíd körtáncot lejtesz itt,
Folyóid karcsú-kék szalagja
Színe még bennem ...

Az időkön által lelkileg utaztam.
Tengerpartra értem. Ragyogó tavasz van,
A mosolygó égbolt fényes azúr-tiszta,
Derűjét a tenger mosolyogja vissza.
Kiszökellő szirtet csókdosva, locsognak
Ringó fodrocskái pihenő haboknak.
Nyájas zöld ligetben remek márványszobrok,
Oszlopsoron nyugvó háromszögű ormok.
Itt s amott a lomb közt illatfüstök ...