Egyedül csak megyek, köszönöm a végtelennek a jót,
Hogy kapok egy minta eszmefuttatásból kevéske jót!
Már sercen a tollam hegye, lúdtollam írja a valót…

Vad igyekezettel rovom a papír utat,
Égbolt sötét ködben, fönt kavarog, mutogat…
Én gyorsan belemártom tentába tollamat.

Tollam hegye rögzíti a jót és a rosszat,
Emlékezetből leírja ...

Minden nép, minden korban, bonyolultan,
összegződésként mutatja meg magát,
ha nép alatt teljes nemzetet értünk, -
hogy elkerüljük a fogalmi hibát.
A néppel gyakran nem azonos a nemzet.
Ó, hány magyar volt magyarok gyilkosa!
S ezt felejtetné fentről hókuszpókusz
hazafiságot zengető tolvaja!
Ilyen a tolvaj. Nem csak a korunkban
markolt magyarként a ...

Mikor a nyár közeledik az őszhöz:
az ismerősben ott az idegen,
s hogy minden ismerősben idegen van,
észre sem vetted, - s rájössz hirtelen.

A fény kialszik, felhők összefutnak,
majd ismét régi arccal néz a nap
feléd, s a nyárban minden újraéled,
a megszokott hoz mozdulatokat.

A lombok zöldek, de színt váltott termés
magát már az ősznek ...

Ha menekülő kell: bombázz, Szíriában!
Onnan nem jön elég? Nézz szét! Hány más táj van!
Az a cowboy legény, hidd el, ma is bánja,
hogy piff-puff!-ra nincsen elég indiánja!
Így a nagyvilágban kutatni kénytelen:
ki jön puskám elé, indiánnak, nekem?!
(Jönnek vagy nem jönnek, ki cowboy, megoldja:
tudja, hogy mindez csak jó média dolga.
Média nem ...

A som már felpiroslott,
de vörössé nem érett.
A hegyoldalról néztem
kis falut, messzeséget.

A szívem talán mindig
képzelt faluját várta, -
ó, sok városban élő
mosolygós naivsága!

Igen, tudom, naivság
hívogat, csodaszépen,
ha erdő, rét, hegy, síkság
a táj nagy tenyerében,

mikor tavasz virágzik,
s ha nyárban ...

Az eltávoző nyár sűrű búcsúkönnyei csillannak a tájon.
Elgondolkodom. Lehetséges, hogy az ősz üzenete ez? Nem tudom.
A sötétszürke színű töömör felhők az eget teljesen befedik.
Minden komor, későősznek megfelelő, bár az eső most nem esik.

Kertünkben a virágok még pompáznak.
Lehet, hogy a javulő időben bíznak?
Ez véleményem szerint ...