Király akartam lenni,
Nem lett belőle semmi.
Ért balszerencse számos.
És lettem csak napszámos,
Csak napszámos.

Ha megszolgáltam bérem,
Kalaplevéve kérem,
Hogy gazdáim korbácsa
A lelkemet ne bántsa,
Azt ne bántsa.

Nincs soha pihenésem,
Nem nyugtat el az éj sem,
Mert álomból kifogytam
Az örökös robotban,
Nagy ...

Rám törtek éjjel vad robajjal.
Nyár volt és meztelen hevertem.
Lugas alatt nagy ősi kertben.
Soká késett akkor a hajnal.

Rám törtek éjjel vad cselédek,
Libériás, álarcos szolgák.
Szívem kivágták s elhurcolták,
S rendelték, hogy szív nélkül éljek.

Kincseknek háza volt a szívem:
Benne lakott Szűz Mária,
Betlehem és Isten fia, ...

1956. november 1.
(Részlet. Utolsó 8 sor nélkül!)

1 A tornácról nézem a távolt.
Hol eddig az úr a halál volt:
a dombokon fölkel az élet.
Ősz van, de langyos szél símogat
fákat és venyigéket.
Ez az az áldott nap,
mit annyiszor megígértek
költők és dalnokok.
Miről a nagy vizek susogtak,
most íme itt ...

Egyedül csak megyek, köszönöm a végtelennek a jót,
Hogy kapok egy minta eszmefuttatásból kevéske jót!
Már sercen a tollam hegye, lúdtollam írja a valót…

Vad igyekezettel rovom a papír utat,
Égbolt sötét ködben, fönt kavarog, mutogat…
Én gyorsan belemártom tentába tollamat.

Tollam hegye rögzíti a jót és a rosszat,
Emlékezetből leírja ...

Minden nép, minden korban, bonyolultan,
összegződésként mutatja meg magát,
ha nép alatt teljes nemzetet értünk, -
hogy elkerüljük a fogalmi hibát.
A néppel gyakran nem azonos a nemzet.
Ó, hány magyar volt magyarok gyilkosa!
S ezt felejtetné fentről hókuszpókusz
hazafiságot zengető tolvaja!
Ilyen a tolvaj. Nem csak a korunkban
markolt magyarként a ...

Mikor a nyár közeledik az őszhöz:
az ismerősben ott az idegen,
s hogy minden ismerősben idegen van,
észre sem vetted, - s rájössz hirtelen.

A fény kialszik, felhők összefutnak,
majd ismét régi arccal néz a nap
feléd, s a nyárban minden újraéled,
a megszokott hoz mozdulatokat.

A lombok zöldek, de színt váltott termés
magát már az ősznek ...