A lázrózsáit rózsáknak ne nézzed!
Megtéveszt látszat, sok kifestett részlet?
Gondolkodj, értsd meg Európa sorsát,
s mit miért színlel beteg Magyarország!

Beteg? Haldoklik. Lassan gyermek sincsen.
S van-e magyar, ki becsületre intsen?
S a nép? Hát ez nép? Botránylovagoknak
elnézi azt is: szabadon rabolnak.

Fentről hazát hazudnak ...

Ó, te tündéri boszorka!
Lelkem gyengéd erőszaka!
Te vagy nekem a nyílt titok
ajkamon néma sikolyok.
Te vagy a csalfa reménység,
te vagy nappali sötétség!
Ajkamon néma kiáltás,
kitartás és feladás.
Álmom mélyén te csúf csoda,
akarlak, édes mostoha!
De- mert szívem élőhalott,
élek emitt, halok - amott!

Az életmindenfelé csaknem kiszárad.
Az ördög tüze égeti a tájat.
A levegőben a pokol lehelete.
A légben érződik gyilkos jelenléte.

Ez maga a gonosz, az ördög tündöklése.
Csak jönne már az eső, hogy ezt megszüntesse.
Azonban ha jön, az nehogy pusztítson,
hanem e szomjas világra enyhet hozzon,

hogy az élet ismét kiviruljon,
frissülés ...

Letűnt álmok ablakában
mereng egy nép önmagában,
ősi vérből sereglenek,
s bomlasztják rég idegenek.

Trianon bősz ármányában,
Istent játszott tűzpoklában,
veszteseket mélyre vetve,
önkényében eltemetve.

Elemek vad viharában,
bíborló, mély alkonyában,
sötét felhőn megeredve,
démonokkal vetekedve.

Örök bűnük ...

Kis ösztön-gép? Anyag kódolt anyagba
rendezett mozgást, amelyben a lét
meg-megújuló életbe, halálba
csodát bezárt: visszatérő körét?

A földmorzsákat nézem: boly-bejárat
egyszerre egyszerű és bonyolult.
A kis gép él, de élet-ösztönsávok
hullámain eltekergett a múlt,

s ember rosszul keresi a tekergőt:
oltáron saját ...

Eperfáról, és semmi kis gyümölcséről
szólt a Költő, és eszembe jutott:
lágy ízről írt, de a gyümölcs húsában
kuporognak síró gondolatok.

A vonat elment. Júniusi utca
szintén, akár felvillant életem.
Égre képzelt Menny csacskamacska játék,
s Pokol, dudás szintén nem kell nekem.

Halál sem kell, ha titkot el nem árul.
Úgy gondolom: ...