Csak nézz ki az ablakon
és hagyd, hogy a fájdalom
e színes, édes, mesés,
fura érzés átjárjon!

Köszönnek a fák, lombok
miknek árnyába botlott,
a láva-nyár derekán
lihegő kitaszított.

Tarka halotti lepel,
levélként földön hever,
csak a szél cirógatja
és az ágakkal perel.

Ujjaikra csap nagyot
engedjék ott ...

Brumimaci szívesen bunyózna.
Bokszkesztyűt örömmel húzna.
Épp arra ment a könnyű róka
és ,,beleszaladt" egy próbapofonba.

Nagyot repült a szegény róka
nyekkenve a földre pottyanva.
Beosont a hátát fájlalva
a mackóékhoz a barlangba.

A búját sírva a róka elmondta.
A papa a fiát kérdőre vonta:
- Mit csinált Neked a rókakoma?
- ...

Badacsony ködpaplanban alszik.
Az éj hűvösétől védi magát.
Így lesz ez a jövő tél haváig.
A táj átveszi az ősznek nyomát.

Sárguló levelek lassan lehullanak.
De nem hal meg, csak megpihen a világ.
A hűvös köd lassan csapódik le a földre.
A jövő ősz issza a mostani ősznek borát.

Halász István
Balatonfenyves, 2002. szeptember 19.

Bár még vágynánk az ittlétre,
de a nyárnak már vége.
Ősz lépett a helyébe.
Két szó jön lassan a nyelvünkre:
Viszontlátásra jövőre!

Halász István
Balatonfenyves, 2002. szeptember 16.

Esik az eső cseppre csepp
növelve a sártengert.
Felhők locsolják a kerteket
és az egész környéket.

Fekete felhők állnak az égen
szilárdan, komoran, tömören.
Kellemes esőillat van a légb en
szétterjedve az őszi estben.

Lassacskán bealkonyul.
A táj sötétbe borul.
De az eső nem csitul.
Esik sz akadatlanul.

Halász ...

A zöld bogáncsok ingó Bábel tornyok.
Ellobban, múlttá, lila láng, remény.
Tört ágcsonkokkal megsebesült erdő.
Felhődarabkák a kék mezején.

Alszik a nyár. Vállat rándít az álma,
s könnycseppeken könyörgő fényt kiolt,
míg intő tűz fut közeledő égen.
Menekülőket perzsel meg a gond.

Afrika úszik, nagy hajóként, vérben.
Hajnal, ...