Summázom sorsomat, hetven évnyi létet.
Poklokat, egeket ekként mérlegelek.
Zöldfülű ifjúként szeretetre vágytam.
Remélt boldogságot kerestem, kutattam.
Voltam asszony, anya- sorsom nem volt békés.
Bőven volt számomra fájdalom, szenvedés.
Hogy múlik az idő! Rohannak az évek!
Kép a boldogságról lassan semmivé lett.
Szertefoszlott álmok tátongnak ...

Jó reggel szeretetben ébredni,
egymás igaz szeretetében élni,
kutyusaink szeretetét élvezni
és hűségükben feltétlen megbízni.

Ha így indul a nap, akkor rossz talán nem ér,
mert van egy biztos otthon, mi a bajtól megvéd,
hiszen az úgy véd, mint egy szilárd mellvéd,
amely mögött jóságot kap az ember jóságért.

S akkor nemcsak reggel jó ...

Az ecsete varázspálca,
az életet a vásznára
azzal hűen varázsolja.
Tárlata szépen bemutatja

mi az, ami Őt megragadja.
Nem más, mint a természet maga!
Az élet őszinte hódolata
az összes művét teljesen áthatja!

Festő fessél és művészit alkoss!
Világunkra sok-sok szépséget hozz!
De ne csak szépet, jót is varázsolj!
Hadd terjedjen ...

Múlt század, hatvanas, hetvenes évek..
Tetszik, nem tetszik: összetett a nép!
Volt szeretet, gyűlölet, gáncs, segítség,
tudatlanság, tudás, várt messzeség..

Volt naplopás is. Építés is, szorgos.
S bár csábított nyugati kirakat,
volt, aki megértette a világot:
Csillag mit adhat, s mit miért nem ad.

A Vasfüggönyt tán Kelet hozta létre? ...

Irodalom? Olykor furcsa vadon.
Látsz előugró indiánokat.
Kiáltásuk harcias posztmodern,
s olvasójuk, ha olvas, - áldozat.

Billeg félig jobb, félig bal legény.
Valót, ha lel, hasznára írja át.
Divolinázik, felültet, s leül.
Várja saját személyi kultuszát.

Ez is jelen táj: Wass-korszakbeli
(aranykor csupán annak, aki lop).
Fél-népies ...

Nem tudom
gondoltok-e a halálra ?
Én gondolok a szerelemre
egy perzselő édes csókra
amiről olykor álmodom
s egy érintésre
ami egy forró, ujjongó sóhaj
amitől lázasan feltámadunk
bár a harangok Rómába
mennek én vad ,viharos vágyat
szeretnék ébreszteni benned
hogy örülj nekem
hogy ölelj át mint szél a fákat
mint ereimben a vér a ...