Hírklikk.hu
Vers beágyazása weboldalára »
Hirdessen nálunk

Ősz

152 
Szeretnék könnyek nélkül élni,
Mindig jót s jobbat remélni.
Szeretnék virágos réten henyélni,
Mindig csak jót átélni.

Szeretnék tanulni, s ráeszmélni,
Felfedezni új csillagot, bolygót.
Szeretném belsőm felkutatni, megoldani,
S a nagy végtelenbe pillantani.
Szeretnék az életnek értelmet adni,
Új életet a világra hozni.

Szeretnék ...
Olvasták: 648
Részletek
Az Ön versének a helye...
248 
Cibere patája nem csúszik a jégen
Kókány elolvasztja körben a havat
Pöszmöte a felhőket számolja az égen
Sutty már a teli zsák nyakán matat

Cibere a farkára kötözi a szellőt
Kókány a szarvával forralja a vizet
Pöszmöte elcsórja az óesztendőt
Sutty a kályhában kioltja a tüzet

Majd meg tudjuk, hogy ki a jó ki a rossz
Mikulás apó ...
Olvasták: 977
Részletek
204 
Hangya vagyok, kis fekete
futkározok dolgozóink nagy seregibe
Hangya vagyok, kis fekete
Cseppecske a hangya folyó kellős közepibe.

Előttem egy hangya hátsó, hátsómnál egy hangya fej
Egész hangyás hangya seregünk végtelen sorba menetel
Parancsnokom nagyobb hangya, beosztottam kisebb hangya
Derék hangya mind csak azt mondja
Húz, húz, húz, húz bele ...
Olvasták: 857
Részletek
172 
Volt egy különös álmom
Szálltam az évek fölött
Félelemből felnőttem
Kölyökhősök mögött

Függönyök összehúzva
Egy villamos felborúlva
Hályog remeg az ég szemén
Ólmos szürke az utca

Madarak elhallgattak
Valahol egy ablak csörren
Mordul távolból a föld
Lánctalp csikorog a csöndben

Rádió ontja a híreket
A szívek ...
Olvasták: 690
Részletek
200 
Élete gyertyája a csonkig leégett,
halványakat pislog, érzi már a véget.
Néhány elnyűtt bútor dereng a homályban,
roskad a vén asztal, szú perceg a fában.

Utcán egy autó zörögve elhalad,
rezgése megtölti a rideg falakat,
s a reflektorokból az erős fénynyaláb
a poros ablakon átverekszi magát.

Végigfut a falon, felvillant egy ...
Olvasták: 750
Részletek
166 
Elmegyünk, a tanításnak vége,
vakációnk, több nem lesz nekünk,
elhagyjuk az iskolánk kapuját,
mert fut tovább a mi életünk.

Tovarobog, mint vonat az éjben,
mi csak sejtjük, milyen kinn a táj,
poggyászunk a megszerzett ismeret,
e tudással fogunk élni már.

Mi búcsúzunk, s osztályunk küszöbét
nem lépjük át mint diák soha,
és nem ...
Olvasták: 1388
Részletek
Bejelentkezés

Regisztráció

Elfelejtett jelszó

Keresés
Facebook
Vers a honlapodra
Vissza az oldal tetejére