Egy régi dal, mit fülünkbe
dúdol az őszi szél.
omló falon, fázós erdőn,
bús könnyek közt mesél.

Az elmúlásnak hangjai,
oly messze szállanak.
Lelkeink remegnek bele,
mint omló várfalak.

Ó boldog nyár, mely elenyész
avarba bukva el.
A fákra vár bús szenvedés,
mit jeges szél lehel.

Esőnek, dérnek könnyei,
sötét köd ...

Mindennap új csodára ébredek:
Hogy élek még, ó hihetetlen épség.
Hogy hall e fül és látnak e szemek,
S az arcom érzi jeges szél csipését.

Mindennap új csodára ébredek:
Hogy élek még, ó mesebeli jóság.
Hallom: haraggal búgnak a hegyek;
Látom: az erdőt lángok lobogózzák.

Látom: a réten a vadkan-lyukat
Halálos ágyuk vaskölykei ...

Buksi kutyus nem ment bálba,
mert szétbomlott a frizurája.
Ha az egyben maradt volna,
akkor a bálban táncolhatna!

Felkérhetné a Bogi kutyust egy tánca,
hiszen Ő lehetne a táncospárja.
De Bogi kutyus Őt hiába várja,
mert nem jöhet bálba Buksi, a párja.

Ám Boginak ez kedvét szegi.
A táncolókat nézegeti.
Útja hazafelé viszi
és Buksit ...

Közepesen erős szél borzolja a habokat
buzgón noszogatva a különböző vitorlákat.
A túlsó parti nádas zöldje visz nyugalmat
ebbe a tóparti, mozgalmas világba.

A Velencei-tó felszínén mint tört üvegcserepek
a bősz szél által gerjesztett hullámok kergetőznek,
fehér tajtékukkal dühöngve a partnak ütköznek,majd ott megnyugodva, kisimulva a tájban ...

A hajnali fényekben,
a hajnal szépségében
a korai nyár sok színe
benne van szelíden.

Szépségcsókjait a tájra hinti
és meleg mosolyát szétteríti
a Jó Tündér, ki szárnyát meglebbenti.
A felkelő Napot így köszönti.

A madarak már ébredeznek.
Hangját adják ennek a szép képnek.
Ámbár még egy kicsit hűvös a lég,
de már jelzi ...

Néha, mikor a fájdalom
vált bérletet a válladon,
mély sebet szánt, érezheted,
melytől eláll lélegzeted,
bú öleli sebzett lelked.

Ahhoz nincs szó, nincs képzelet,
bántó vád, ahogy eltemet...
könnyed nyeled, zavartan állsz,
mit mondhatnál, szót nem találsz.
Beborítja szíved a gyász.

A csalódás összezavar
szószegés a lelkedbe ...