Mindjárt Szilveszter. Edgar Poe-i holló
helyett varjak. Rezzen idősorompó.
Felhangzik vaskos csőrök rideg Kár!-ja,
s megérthetetlen végtelen világa
indul már velünk új újévben tovább.
Illem emberek remények látszatát
adják egymásnak. Ó, én is ezt teszem
szokás-igában, - de máskor ott a Nem!,
ha vers parancsol dús csillagéjszaka
Szépség ...

A Havanna-telep hatalmas, sötét tömbje
törtet szilárdan, komoran az égbe.
Mögötte a budai hegyek szürkéskékje,
majd a Gyömrői út gyárainak tömbje
rajzolja meg a látóhatárt előttem.
Hátam mögött a repülőtér vidéke,
szemben a Halmi erdő szép szürkesége,
jobbra egy templomtorony döf az égbe.
Derűt csak a gyengülő Nap ad e vidékre.

Karácsonynak meleg fénye
költözzön be a szívünkbe
és maradjon ott ne csak egy évre,
hanem legyen ott mindörökre!

S ha eljön az Új Év napja,
teljesüljön szívünk minden vágya!
Jobb legyen a holnap, mint a ma!
Legyen nagyon boldog minden napja!

Öregember, öregedő.
Öreg erdőből jön elő.
Öreg ember, öregedő,
az ősz a fák közül jön elő.

Ünnep jön, megy. Az ünnep: látszat-élet.
Elnézem fényfoltozott köpenyének
lengését, és a gyermekkorból látom
felnőttjeit, akik kártyacsatákon
talán találtak gondjaikra enyhet.
Lehet, mégsem. Ám merengtet-melenget
a könny, a múlt, megannyi látszat-béke,
pohárkoccintás csengő menedéke..
..s a harcos szél már vitte is a csendet,
ablakkeret ...

Ne áltassuk magunkat: hazaértünk,
ha fenyődíszen tükörcsend ragyog,
s itt-ott egy-egy ámító pillanatra
kissé kinyílnak lélekablakok.

Ne áltassuk magunkat: béke van már,
mert háború van, sajnos, mindenütt,
s máris elszáll angyalszárnyas varázslat,
s vaskéz-való egy-kettő szíven üt.

Ne áltassuk magunkat azzal: értünk
oly ...