Mikor tél pakol, mit visz el, s a tavasz
mint érkezik meg? Annyi éven át
figyeltem, mégis, máig ismeretlen
a búcsúzó és érkező világ.

Az évszakváltás furcsa, paradoxon!
Semmit sem rejt, de titka ottmarad
nyíló kapukban, könnycsepp mosolyokban:
elbúcsúzó, s érkező önmagad.

A tél, ha rám szól, hogy írjam a verset,
nem árulja el: ...

Izzadságom hullik a földrögökre.
A barna föld párázik föl sűrűn lihegve.
A fáradt Nap bágyadtan a földön táncol.
Csak az őszirózsa él még a sok múlt virágból.

Vitatkoznak az évszakok,
bár mindegyiknek a haszna sok.
Hogy ti mindenről tudjatok,
ezért minden szót leírok.

Dicsekszik a tél, hogy milyen szép,
hópihék adják a szépségét,
síelés, szánkózás és egyéb
sportok növelik értékét.

A tavasz jöttével virágzik a természet,
az állatok is növelik e szépséget.
A napos, szép tavasz kedves ...

Ez a toll a kezemben nagyon gazdag.
Benne írások sorai vannak
és szüntelenül adja a papírnak,
a papír meg viszi az olvasónak.

Ha majd e sorok egyszer kifogynak,
köszönhető nem az írótollnak,
sem az Őt serényen mozgató karnak,
hanem a földi lét véges voltának.

Ez a toll a kezemben nagyon gazdag.
Benne írások sorai vannak
és szüntelenül adja a papírnak,
a papír meg viszi az olvasónak.

Ha majd e sorok egyszer kifogynak,
köszönhető nem az írótollnak,
sem az Őt serényen mozgató karnak,
hanem a földi lét véges voltának.

A cím Tiéd, - és a műalkotás is:
kis ág, kereszten, amit Tőled kaptam.
Ha nem haragszol: e jelképes Erdőt
tovább viszem, szívkereszt-gondolatban.
Sok erdőt láttam: ébredező erdőt, -
ködből kibújik, és álmosan ásít,
s erdőt, amelynek lombkoronás lelkén,
csendjén, arany tűz itt-ott kivirágzik.
Láttam erdőt alkonyban elmerülni.
Hallgatott, ...