Zokog az őszi eső.

Elnémult a temető.

Szívem hangja trappol már

fel a kereszt fejfáján.



Elázva, fájdalomban

lépdel már bánatosan

a meggörbült szempillám,

könnyeimnek panaszán.



Sóhajom már nem érzem

mint szorítom keresztem,

mert ajkam csüng a csendben,

nevét kiáltom az ...

Október volt, fellobogtak a fákon
fénysötétben nyugtalan levelek.
Készülődtél zavaros-lelkű álom,
de rejtetted még fegyvereidet.
Október álma, ötvenhatos álom!
Én csak színigaz álmod mondhatom
(míg tankot rajzol Samu Bácsis kézzel
a kisiskolás: \\\"Szent Forradalom!\\\").
Ki gondolkodik (no de becsülettel!)
annak az álmod rejtély nem ...

Az ősz gyenge reggeli fénye
kertünk dús növényein játszik.
Szobánkból jó kinézni a kertre.
A kinti hűvös itt nem érződik.

Reggel van, csend és nyugalom.
Az ősz szépsége van a tájon.
A meleg szobából csodálom,
milyen szép az ősz e szép világon.

Búcsú pillanat ez most.
Drága jó Nagymamát Charon ladikja
Viszi már Styx vizén a sötét Hádeszba.
Óh, hányszor hurcolta kezébe lámpáját,
Míg fáradtan vonszolva csoszogta fájdalmát!
Ilyenkor elnéztem, s nem hittem sosem,
Hogy jön még oly idő, amikor elvesztem.
Félhomályos szobájában ágyához odaért,
Kibontotta haját, s ...

Nagybátyám üvölt a fürdőszobában.

- Az istenit! Ezzel a borotvával

még a nyakamat sem tudom elvágni!

A felesége nevetett. - Berágni

ezért butaság, beadok egy nagykést,

ne szenvedjél édesem, csak nyissz - nyassz s kész!

Vadgesztenyefánk a barna komákat
földre leküldte. Kipp-koppos varázslat!
Négy-öt gyufaszál, - és belőlük ember
készíthető, de ügyetlen kezemmel
nem sikerült, az én emberkém lába
kihullt, féllábú lett, vagy máskor sánta,
szegény, mivel letört a gyufa vége:
megszületett, de balsorsa elérte.
Ám bölcs tanácsot ütött derék óra:
- ...