Valamikor sokat utazó ügynök

voltam. Egyszer becsengettem egy külső

városrészi csendes családi házba,

hol egy vagány srác nyitott ajtót. Tátva



maradt a szám, hisz az egyik kezében

cigaretta, a másikban - reméltem

először, hogy rosszul látok, - no de nem,

egy üveg szilvapálinka volt. Mennem,

...

Egy igen közeli ismerősünk

odaát költözött, köztünk,

a családban megbecsültük

az idős hölgyet, nagyon szerettük



tiszta őszinteségéért, főleg

a jó szívéért, előre

köszönt nekünk, megelőzni

képtelenségnek tűnt. Éppen Bözsi



néni hiányáról beszélgettünk,

ám Ákosról ...

A színek olykor, mint a gyermekek,
úgy futnak elénk fénnyel, s oly meleg
fénnyel ölelik a szemünket át,
hogy mögötte szív igaz pirosát
érezzük és könnycseppen-túli táj
tisztult egű öröme ránk talál.

Nekem drága mit vörösen mesél
az alkonyat, mely csillag-útig ér,
nekem drága ez a vér hozta szín,
eltűnődöm hiába-álmain: ...

Az évek során kolleganőm kedélymérője sose volt „görbe”
Mindig kiegyensúlyozott, egyenes vonalú volt,
Mások cselekvésére, pillanatnyi szeszélye, hullámokat sose sodort.
Amióta ismerem, munkája együttműködésre épül,
Munkahelyi jellemem, nem miatta törpül.
A szópárbajig egyszer sem emelte fel szavát,
Meggondolta mindig minden ...

A hajnal bársonyos fénye
lassan terül szét a tájon.
Szép színt visz a múló éjbe
befedve e szép világot.

Majd lassacskán az éjszaka szertefoszlik
és a Nap újult, friss fénye felcsillan.
A nappali fény mindenfelé szétoszlik
aranyosan csillogó alakjában.

Fokozatosan minden feléled.
Álmából ébred már a világ.
Most már nyoma sincs az ...

Egy kis arany szelencét
ez a nyár kinyitott.
Véltem: valamit ad, de -
csak meglopott.

Ezek ilyen nyarak már, -
és őszök, és telek..
S a tavasz-virághintók?
Könnycseppesek.

A népnek mondott? Járja
nagy ökörlét körét.
Hit szépben, becsületben
csöndben elég.

E nép Petőfi Népe?
Hát az volt, valaha,
de most már rab, ...