Erős szél nyargal a habokon.
Hatására tombol a Balaton!
Fehér tajtékú hullámaival
a partra dühösen sűrűn kicsap.

De a szél hevét alább nem adja.
Erejét jelzi bősz indulata.
Uralkodni vágyik a környéken,
ezen a szép tóparti vidéken.

A fák hajlongnak előtte
az Ő saját kénye-kedvére.
A szél kedvtelve dudorászik,
a parti nádas ...

A Balaton-partom látom, elmúlt a nyár.
Az ősz már ezen a nyugodt, szép tájon jár.
Bár a fák levelei még nem sárgulnak,
de egyszer az is eljön és lehullnak.

A Balaton csendes, szinte mozdulatlan.
A túlsó part látszik szürkés árnyalatban.
A Nap már f elkelt, fénye fáradt, gyenge.
Bágyadtan tekint az üres part füvére.

Szemben Badacsony. ...

- Nagy teste van, sokat eszik!
Faragjuk le költségeit!
- vélte bölcs bizottság (ejnye!,
ezért ő mennyit zsebelt be!,
ám megoldotta a talányt,
miként legyen fél-elefánt...).
Így lett...elefántunk gebe,
félpénz-koszton alig megye.
S vélték: elég egy ápoló, -
fél-elefánt már szinte ló!
Bölcsességnek véget vetett:
éhes fantink ...

Őszbe fordul már a táj.
Susognak az őszi fák.
Leveleik sárgulnak,
majd a földre lehullnak.

A Balaton most csendes,
szélviharoktól mentes.
Rajta vitorlások állnak.
A kedvező szélre várnak.

A Nap még süt, ereje még van.
Erő van minden sugarában.
De estére kelve már elfárad.
Helyet ad a hűvös ...

Józsefhegy. Nyár. Vadszilva, vörös, sárga.
Kéklik katáng szerénykedő virága.
Pár szem dió, s mandula már beérett, -
a többi még nem. Lépcsők elém lépnek.
Kifakult fűben élénkszemű szarka
bogárra les, elsétál erre-arra.
Ég és felhő játéka fent: öröklét?
Árnyékmesék közt elszundított törpék.
Sáska ugrik, s aki leszökken ...

Mottó: „A háború, az emberiség kudarca” (Ferenc pápa)

A szíriai nép, épített, alkotott.
Egyszer csak polgárháborúba sodródott.

Az utcákon emberi tetemek, mellettük házak omlanak össze,
Villanykábelek lengenek póznákról letörve.
Nem volt elég! Megjelentek a vegyi fegyverek,
Amelyek szétmarják az emberi testet!

Kinek az ötlete volt, ...