Néztem, mint int a
hinta-palinta
versemnek át,

s fű ült a szélre,
táltosán kérte
volt nyár-magát.

Lengett a kék táj,
ingott a légvár,
miként előbb,

zászlót kibontott,
s hozták a gondot
a kérkedők!

Varázs viháncolt,
de szívre rászólt
kérdés, komoly:

- A vágyott ország,
mely nem bolondság,
hol ...

A hazug élet, az álnok világ
szívet, s érzést, mindent szétrág.
Minek hazudni a szeretetet,
ha őszintén szeretni nem lehet.
A színpadias csók nem igazi,
a hű, igaz szív azt nem bírja ki!

Mosakszik az ordas cica egy bokor tövében.
Napozna egy szürke kutyus az udvarnak szélében,
de a Nap már nincs ereje teljében.
Mivel tiszta már a cicabunda egészen
a macska tovább andalog az őszi gyenge fényben.
A fáradt Nap bágyadt fénnyel hűvös időben
változik még sötétebbé az őszi fényben.

Mostanság talán többet vizsgálom

keskeny orcámon a kis szarkalábakat,

megváltozott külsőm aggódásom

első szörnyű jele, itt kacarászásnak



valóban nincs helye: egyszer én is

megöregszem. Tudatosult bennem, akkor

kezdtem el igazán öregedni,

mikor e tény először eszembe jutott ...

Szelíd habokkal köszön el Tőlem a tó.
Szolid fénycsókja bájos, andalító.
Búcsúzom, de egy általában nem örökre.
Szeretettel gondolok e szép vidékre.

Csöpp világok, párolgó tavaszkertek
esők után, ha nap sétál, melenget
földet, s hirtelen újra ott a kék ég
sugárlétráin ereszkedő szépség!
Elénk ugrik tréfásan-hiún sárga.
Dalpirost dúdol tulipán virága.
Hangya elfut, mint menekülő ember
(ami űzi, - rokon a félelemmel?),
s bár hazája csak érzések hazája,
jobb volna-e, ha tudásra ...