Őszbe fordul már a táj.
Susognak az őszi fák.
Leveleik sárgulnak,
majd a földre lehullnak.

A Balaton most csendes,
szélviharoktól mentes.
Rajta vitorlások állnak.
A kedvező szélre várnak.

A Nap még süt, ereje még van.
Erő van minden sugarában.
De estére kelve már elfárad.
Helyet ad a hűvös ...

Józsefhegy. Nyár. Vadszilva, vörös, sárga.
Kéklik katáng szerénykedő virága.
Pár szem dió, s mandula már beérett, -
a többi még nem. Lépcsők elém lépnek.
Kifakult fűben élénkszemű szarka
bogárra les, elsétál erre-arra.
Ég és felhő játéka fent: öröklét?
Árnyékmesék közt elszundított törpék.
Sáska ugrik, s aki leszökken ...

Mottó: „A háború, az emberiség kudarca” (Ferenc pápa)

A szíriai nép, épített, alkotott.
Egyszer csak polgárháborúba sodródott.

Az utcákon emberi tetemek, mellettük házak omlanak össze,
Villanykábelek lengenek póznákról letörve.
Nem volt elég! Megjelentek a vegyi fegyverek,
Amelyek szétmarják az emberi testet!

Kinek az ötlete volt, ...

- Nahát Zalán, az édesanyád
már több mint harminc éve lakik
nálunk - panaszkodik szép Amál
a férjurának. - Tényleg, api

nem gondolod, hogy már ideje
lenne saját lakást vagy házat
keresnie? Zalán hirtelen
visszakérdez. - Drága Amálka,

még hogy az én édesanyám? Nézd,
édes, ha már így rákérdeztél,
bevallhatom neked ...

Napgyümölcsök édespiros színében
álommanók hevernek félig ébren.

Álommanók. Most álmos a varázslat.
Eltűnődnek kékcsendű kártyavárak.

Tükrös meséket villant fel a távol.
A csöpp fűszál szól tagnapi-magáról.

Most életem is hever félig ébren.
Az életem, amelyet nem is éltem,

csak szívem írtam, árnyra fénnyel ...

Rokokó fű táncol a kékbe
fénymagot szór a messzeségre

pillát hunynak kígyószem-lepkék
egy szisszenés múltban lebeg még

virágszáron csöpp csigaházak
ajtót be- és időt kizártak

rézüstök dombok forrni készek
zsoldos ruhában seregélyek

gyöngytükrökben ha villan néha
piros kakas fokos-taréja ...