Voltaképp semmit sem számít, hányféle
együttélési formát, mintát eszelnek
ki az emberek, a családok túlélnek
mindent, mert tagjai ebben a közegben

igen meghitten élhetnek, a legmélyebb
érzéstől körülövezve, mely diszkréten,
csendben mutathatja meg magát. Én régebb
óta már saját kis családomban élek.

Igyekeztem felfedezni ...

Valamikor sokat utazó ügynök

voltam. Egyszer becsengettem egy külső

városrészi csendes családi házba,

hol egy vagány srác nyitott ajtót. Tátva



maradt a szám, hisz az egyik kezében

cigaretta, a másikban - reméltem

először, hogy rosszul látok, - no de nem,

egy üveg szilvapálinka volt. Mennem,

...

Egy igen közeli ismerősünk

odaát költözött, köztünk,

a családban megbecsültük

az idős hölgyet, nagyon szerettük



tiszta őszinteségéért, főleg

a jó szívéért, előre

köszönt nekünk, megelőzni

képtelenségnek tűnt. Éppen Bözsi



néni hiányáról beszélgettünk,

ám Ákosról ...

A színek olykor, mint a gyermekek,
úgy futnak elénk fénnyel, s oly meleg
fénnyel ölelik a szemünket át,
hogy mögötte szív igaz pirosát
érezzük és könnycseppen-túli táj
tisztult egű öröme ránk talál.

Nekem drága mit vörösen mesél
az alkonyat, mely csillag-útig ér,
nekem drága ez a vér hozta szín,
eltűnődöm hiába-álmain: ...

Az évek során kolleganőm kedélymérője sose volt „görbe”
Mindig kiegyensúlyozott, egyenes vonalú volt,
Mások cselekvésére, pillanatnyi szeszélye, hullámokat sose sodort.
Amióta ismerem, munkája együttműködésre épül,
Munkahelyi jellemem, nem miatta törpül.
A szópárbajig egyszer sem emelte fel szavát,
Meggondolta mindig minden ...

A hajnal bársonyos fénye
lassan terül szét a tájon.
Szép színt visz a múló éjbe
befedve e szép világot.

Majd lassacskán az éjszaka szertefoszlik
és a Nap újult, friss fénye felcsillan.
A nappali fény mindenfelé szétoszlik
aranyosan csillogó alakjában.

Fokozatosan minden feléled.
Álmából ébred már a világ.
Most már nyoma sincs az ...