A tücsökhang felhőkbe költözött,
onnan szól most. Ezüstlő fű között
különös ékszer: szíve, láza van
- gyík teste szór szikrákat hangtalan.

A táj leül mellém és hirtelen
sóhaj borzolta kis szigeteken
mi kóborló szín egyszercsak kiköt
és szól az égi és földi tücsök,

és nyarakon és új s új őszön át
csalogat ...

Ki verset ír, azt zavarja, ha tudja:
csak hullámhossza miatt kék a kék?
Kell a tudás, de hát a versnek olykor
száraz tény lehangoló némiképp.
Persze, tudom, hogy az Anyag az Isten,
Anyagtalant hiába keresek, -
s közben mégis az Anyag mögé néznék:
- Visszanéznek anyagtalan szemek?
Megrovom magam érte. Nevetséges!
Anyag mozgása minden ...

Megkaptam tőled az életem
legnagyobb ajándékát, amit
nekem adhattál, hogy őszinte
szívvel figyeltél rám. A gátat, mi

közénk állhatott volna, könnyen
lebontottad, mert ha igazán
kellett, a szemszögemből nézted
a mindenséget, megértve fajtám

lelkivilágát. Tudom, nehéz
eredeti egyéniséget
találni, de benned ...

Voltaképp semmit sem számít, hányféle
együttélési formát, mintát eszelnek
ki az emberek, a családok túlélnek
mindent, mert tagjai ebben a közegben

igen meghitten élhetnek, a legmélyebb
érzéstől körülövezve, mely diszkréten,
csendben mutathatja meg magát. Én régebb
óta már saját kis családomban élek.

Igyekeztem felfedezni ...

Valamikor sokat utazó ügynök

voltam. Egyszer becsengettem egy külső

városrészi csendes családi házba,

hol egy vagány srác nyitott ajtót. Tátva



maradt a szám, hisz az egyik kezében

cigaretta, a másikban - reméltem

először, hogy rosszul látok, - no de nem,

egy üveg szilvapálinka volt. Mennem,

...

Egy igen közeli ismerősünk

odaát költözött, köztünk,

a családban megbecsültük

az idős hölgyet, nagyon szerettük



tiszta őszinteségéért, főleg

a jó szívéért, előre

köszönt nekünk, megelőzni

képtelenségnek tűnt. Éppen Bözsi



néni hiányáról beszélgettünk,

ám Ákosról ...