Fiume, tenger, perdülő napernyők,
bajszos urak, csíkos fürdőruhák,
üvegszekrényben giccses porcelánok,
búza, verejték, kéz villant kaszát,
kinyíló erszény, kis polgári vágyak,
szobormellényes szép palotasor,
pipiskedő nők, korzón kurtizálók,
hamis aranykor békéje honol,
(s van mit csodálni Álmodban, Te Század,
sok minden épül, ...

Én gyakran gondolok még a múltban egy diákra, -
s arra mi nincs már végképp, látszata sem: a Nyárra.
Volt egykor, velünk? Talán. Hitében éltünk, éltem:
nyílik majd út, dal egyszer valóra vált mesében.

Tavakra gondolok most, nyugtalan gyöngy-örömre
nagy víz-pajzsokon, amint tündérek ömlő könnye
mosollyá csillogott át, s madarak fehér ...

A vendég fintorogva szaglássza

pohara tartalmát. - Ez tea vagy

kávé? - kérdezi a felszolgálót -

mert erős benzinszaga van. - Várjon



kérem, hadd gondolkozzam egy kicsit -

feleli a pincér. De egy kibic

megelőzi. - Tea, a kávénak

ugyanis petróleumszaga van...

A vizsgabizottság aggastyán

elnöke kérdezi ravaszkás

mosollyal az orvostanhallgatótól:

- Fiatal barátom, hogy ne aggódjon,



egy laza kérdéssel szeretném

megnyugtatni idegrendszerét.

Mondja, mit kell először is tudnia,

ha Önt egy beteghez hívják? Tutira



vette a hajlott korú elnök,

hogy kifogott ...

Becsoszog a csontváz a főorvoshoz.

Az agg doktor szinte azonmód sokkos

állapotba zuhan, majd magához tér

és igen kétségbeesetten ránéz

a szemüvege mögül a csontvázra

s így szól: - Hát most kell jönni az oltásra?

Ez a cím akár válasz is lehetne
egyik műved címére, ám túl messze
juthatna versem képzelet-batáron, -
így ne vedd ezt még válasznak, Barátom!
(E világnak szól ez, és, bizony, okkal,
mivel az elsietett válaszokkal
tele van, persze, az is igaz: késő
gondolat sokszor nem sok jót ígérő.)
Épp most jelent meg a Szavak, fogalmak..
poémám, persze, ...