Reggel van. A táj zenéjét hallva
a ritmust harkály kopogtatja.
Így megyünk az éjből a hajnalba
és reggel lesz a folytatása.

Friss fény terül szét a tájon,
az egész tóparti világon.
A Nap ébreszti a Balatont
fénytáncot járva a habokon.

Az egész tájon beköszönt a reggel
egy új, szebb nap biztató reményével,
majd a környéken ...

Az idő lep meg, rendezett összevissza.
Nyár lósörényén arany tánc ragyog,
s vágtat a nyár, arany szőréről szikrák
ezüstje száll, - s máris elcsillogott.
Az idő lep meg, mely valóságot színlel,
s oly hazugul: minden isten nevet,
s mindegyik feldob egy-egy édenalmát, -
hát kapkodjatok érte, emberek!
Az idő lep meg, a magányos kisember:
fejet ...

A nyár kapuja kitárt, őszre várón.
Fűszál bókol üvegálomnak, csendnek,
s felismered az addig észrevétlent:
emlékké lettek volt illatszerelmek.

Nehéz nyárvéggel, ősszel szembenézni.
Ág ághoz ér, felhősor felment, s vádol,
s elképzeled, hogy istened a Szépség,
mely mindig újat teremt önmagából.

Az istenem a tág értelmű ...

Egy ódon postahivatal
hirdetmény oszlopán olvastam
egy fura felhívást, sorban
állás szabályáról. \"Álljon a
maga előtt álló háta
mögé!\" Nos, megvilágosodtam!

- Hölgyfa? Hímfa? - szóltam tréfásan hozzá.
A fényszitán átszűrt táj tiszta volt.
Ágrések között pici felhőholdak,
s arany napocskák nyája kóborolt.

A madárhangok megjöttek, leszálltak.
Vasárnap küldte délharang körét
időirányul új álommesémnek,
s katáng perdült meg: kék sziromkerék.

Megszoktam már: szívembe ...

Péter és Pál egypetéjű
ikertestvérek, éles elméjű,
de veszekedős emberek,
tőlük még én is rettegek.

Péter erőszakos neje
egyszer csak kifakadt: - Cseszd meg,
hányszor mondtam már, ne hívd meg
az ikertestvéred ide! –
s jól pofonvágta a férjét.
- Látni sem bírom a képét!