Sokféle hang járkál tavasz-határon,
ha bizakodnak az erdei fák:
néha hallod hangját a Hangtalannak,
s belső hangot kinyit külső világ.
Az életünkbe hangok visszatérnek:
az ijesztőek is, s a kedvesek.
Fehér láng-hang villan kékre, merészre,
s kerekülnek nappal-bagolyszemek.
Belső hangoktól csordul túl a lélek,
ha virágcsokrot nyújt át ...
ha bizakodnak az erdei fák:
néha hallod hangját a Hangtalannak,
s belső hangot kinyit külső világ.
Az életünkbe hangok visszatérnek:
az ijesztőek is, s a kedvesek.
Fehér láng-hang villan kékre, merészre,
s kerekülnek nappal-bagolyszemek.
Belső hangoktól csordul túl a lélek,
ha virágcsokrot nyújt át ...
Olvasták: 348
Az Ön versének a helye...
Vezérkakas hirtelen összekukorékolja
a meglepett tyúkokat. Bőszen kicsomagolja
a különös díszdobozt és kivesz belőle egy
hatalmas strucctojást. - Nem akarlak benneteket
kritizálni, szapulni, tudjátok jól, bírálni,
leszólni ritkán szoktam, ámde nem árt kilátni
a kis fejünkből, mire képes - mondjuk ezt ki ...
Olvasták: 444
Kövek között hangya szalad, az ösztön
viszi a kis kitingépet tovább.
Késztetése van, gondolata nincsen, -
de futáshoz legalább hat a láb.
A hangya - hangya, - de az ember - ember?
A gondolat szabadnak megmarad?
Sav elmarja, felejtő lúg feloldja
mi léten túlhoz méltó pillanat.
Látom, tudom. Szellem szélmalomkarja
forog felettem, nyárvég ...
viszi a kis kitingépet tovább.
Késztetése van, gondolata nincsen, -
de futáshoz legalább hat a láb.
A hangya - hangya, - de az ember - ember?
A gondolat szabadnak megmarad?
Sav elmarja, felejtő lúg feloldja
mi léten túlhoz méltó pillanat.
Látom, tudom. Szellem szélmalomkarja
forog felettem, nyárvég ...
Olvasták: 306
Az erdőben néha minden magányos,
bár együtt van, - olyan, akárcsak éppen
az ember, ha érzi: kallódó semmi
a társadalom feslő szövetében.
Szívós zuzmók, holt elődökből élők..
Itt-ott fekete évezredek átka.
Szajkó zajong, színes, tollas bohócság,
öntelt hang saját érdekét kiáltja.
Levelek, fent, a fénycsónakban ülnek,
s rá sem ...
bár együtt van, - olyan, akárcsak éppen
az ember, ha érzi: kallódó semmi
a társadalom feslő szövetében.
Szívós zuzmók, holt elődökből élők..
Itt-ott fekete évezredek átka.
Szajkó zajong, színes, tollas bohócság,
öntelt hang saját érdekét kiáltja.
Levelek, fent, a fénycsónakban ülnek,
s rá sem ...
Olvasták: 446
Kifosztott és elhagyott lelkem
csendesen zokog, mert az élet
viharában te már nem féltesz,
fájlalom, hogy nem hiszel bennem
és hogy már nem szeretsz, szenvedek,
mert te már nem osztod meg velem
életed. Egyedül kedvesem
immár félszárnyú angyal lettem,
újfent szárnyalni csakis akkor
leszek képes, ...
Olvasták: 421
Szerkesztőségünk újságírót
keresett, egyik jó barátom
jelentkezett az állásra, hol
a főszerkesztőnk várta. - Sándor,
hogy áll a nyelvekkel? - Teljesen
jól – feleli barátom -, hála
Istennek, magyarul perfekten
tudok, a többin kézzel - lábbal...
Olvasták: 354