Rossz korral, - és korával összetöpped
az ember kedve. Hiheti a többet, -
de kérdi már: más mérlegen mit érne
Kosztolányi Hajnali részegsége?
Jó. Égi bált látott fent élénk Szépen, -
s ki tartotta lent, háza ketrecében?
Be-becsaphatta önmagát, vigyázón,
de intő árnyék átbújt fénytelt zászlón.

Ugat a dog, gőg-palota kövére
ha ...

Óh, mennyire eleven

és őszinte a szerelmed!

Ahogy kiteljesedett,

lett tán kissé rejtelmesebb,



jóllehet kacérságod

időnként jobban kívánom,

mint azt a gyönyört, mámort,

mit szerelmed néha rám ont...

Szól a koldus hegedűje.
Bánattal telt a vonója.
Kér a koldus hegedűje.
Élete saját nyomora.
Sír a koldus hegedűje.
Az élete gondja nyomja.
Szól a koldus hegedűje.
A dallamra nincsen gondja.
Kér a koldus hegedűje.

Ritmusadó üres gyomra.
Sír a koldus hegedűje.
Életére nincsen gondja.
Szól a koldus hegedűje.
Sírásója a ...

Szélnem járja a tájat.
Nyugodt az erdő. Síri a csend.
Az égen őszi felhők. Sárga
avar idelenn.
A fák koronáin itt-ott még
vannak zöld levelek.
De az ősz harmata hajnalban
itt-ott már fel-feldereng.
Hidegek már a reggelek, de
a nappal még meleg.
A természet már nyugalommal várja
a közeledő telet.

Barátom, Sándor hív telefonon:

- Képzeld, azt álmodtam, hogy úttörő

vagyok. Pali, őszintén megmondom:

irtó ciki volt. - Sanyó, túlpörögsz



már megint - majd hozzáteszem - én meg

azt, hogy két nővel vagyok. - De Paja,

mért’ nem hívtál át? - Én hívtalak, de

mamád azt mondta, Csillebércen vagy...

...

Esőtündér fenn az égen
locsoltatja a Földet éppen.
De a Nap ezt nem akarta,
sugaraival megzavarta.

Azaz csak zavarta volna,
de egy ideig nem tudta.
A Nap Őt egyre kérlelte,
hogy a Földet hadd melegítse!

Végül a Tündér felhőit feloszlatta.
A Föld rátekinthetett a meleg Napra!
Az eső a Földön lassan-lassan felszáradt.
A Nap meleg fénye ...