Ez a cím akár válasz is lehetne
egyik műved címére, ám túl messze
juthatna versem képzelet-batáron, -
így ne vedd ezt még válasznak, Barátom!
(E világnak szól ez, és, bizony, okkal,
mivel az elsietett válaszokkal
tele van, persze, az is igaz: késő
gondolat sokszor nem sok jót ígérő.)
Épp most jelent meg a Szavak, fogalmak..
poémám, persze, ...

Sokféle hang járkál tavasz-határon,
ha bizakodnak az erdei fák:
néha hallod hangját a Hangtalannak,
s belső hangot kinyit külső világ.

Az életünkbe hangok visszatérnek:
az ijesztőek is, s a kedvesek.
Fehér láng-hang villan kékre, merészre,
s kerekülnek nappal-bagolyszemek.

Belső hangoktól csordul túl a lélek,
ha virágcsokrot nyújt át ...

Vezérkakas hirtelen összekukorékolja

a meglepett tyúkokat. Bőszen kicsomagolja

a különös díszdobozt és kivesz belőle egy

hatalmas strucctojást. - Nem akarlak benneteket



kritizálni, szapulni, tudjátok jól, bírálni,

leszólni ritkán szoktam, ámde nem árt kilátni

a kis fejünkből, mire képes - mondjuk ezt ki ...

Kövek között hangya szalad, az ösztön
viszi a kis kitingépet tovább.
Késztetése van, gondolata nincsen, -
de futáshoz legalább hat a láb.

A hangya - hangya, - de az ember - ember?
A gondolat szabadnak megmarad?
Sav elmarja, felejtő lúg feloldja
mi léten túlhoz méltó pillanat.

Látom, tudom. Szellem szélmalomkarja
forog felettem, nyárvég ...

Az erdőben néha minden magányos,
bár együtt van, - olyan, akárcsak éppen
az ember, ha érzi: kallódó semmi
a társadalom feslő szövetében.

Szívós zuzmók, holt elődökből élők..
Itt-ott fekete évezredek átka.
Szajkó zajong, színes, tollas bohócság,
öntelt hang saját érdekét kiáltja.

Levelek, fent, a fénycsónakban ülnek,
s rá sem ...

Kifosztott és elhagyott lelkem

csendesen zokog, mert az élet

viharában te már nem féltesz,

fájlalom, hogy nem hiszel bennem



és hogy már nem szeretsz, szenvedek,

mert te már nem osztod meg velem

életed. Egyedül kedvesem

immár félszárnyú angyal lettem,



újfent szárnyalni csakis akkor

leszek képes, ...