Mondd ember, mikor ismered fel,

hogy egyes cselekedetek

elmulasztása semmi esetre

sem lehet kisebb vétek, mint némely

bűnös tett elkövetése.

Mondd, miért siklunk el felette?



(Köszönettel tartozom E.P. - nek!)

Tény: kifosztottak minden oldalon.
Idősíkom lassanként elhagyom.
Lökdös a szél ingó lépcsőkön át.
Szemem figyel, benne szomorúság.

Szemem figyel, és szemem figyelem.
Figyelő szív suhan át szívemen.
Lélek figyel testet, lelket a test.
Akiben szív van, mindig rajtaveszt?

Gondolat, vers más világot teremt?
Vagy világot figyel, ...

Az igazságra hamarosan mérges
ki a szerzés ördögbőr köpenyéhez
hozzákap, s máris fut belé az áram:
- Csalj, lopj, hazudj! Nézd, most ilyen világ van..

Ilyen világ van. Letagadja, persze,
a tolvaj azt, hogy egyetlen szerelme:
pénzhatalom. Ha kell, kirakja akkor
érdek-útját új paragrafusokból
a közvagyonhoz. Ilyenek felednek
volt csillag-utat. ...

Külvárosban barangoltál, s barangolt
benned sötétlő külvárosi éj.
Most is sötétlőn szomorú a lélek, -
bár tűzfalakon reklámfény mesél.

Minden más lett, de minden úgy lett mássá:
lényegében ugyanaz valahol.
A népmaradvány fázósan tudatlan,
és robotba (vagy állásért) lohol.

A tömeg? Nincs. Az alaktalan masszát,
ha lemérnénk, ...

Bennünk a táj: sebzett, véreres alkony,
s keserűség köp piszkos utcasarkon
hajléktalanból, (s díszéből a Háznak
a gyűlölet, - rá bibliás bocsánat
máris siet, vagy három színnel mintás
magyarázat: cinkos összekacsintás).

Bennünk a táj, a házfalak, az esték
sötétjében tűnődő kert-melegség,
fent hold-csodálat, lent megbotló ...

Játszhat a hullám, - mélyben más a tenger.
A felszín látvány. A mély igazabb.
Ha álom sétál narancsligetekben, -
oly könnyen jönnek szépséges szavak.
Lelkendezel a domborodó vázán, -
megtanították, hogy csodálni kell,
s nemesnek hiszed az athéni polgárt,
egy-eszméjűnek bölcselőivel.
Római kard dicsekvő múzeumban..
Tőled is tapsot, bókokat ...