Szürke füst száll az égbe,
a felhős ég szürkéjébe.
Az ágak reccsennek, roppannak,
majd izzó hamuvá hamvadnak.

A szürke füst csak száll, száll,
szinte soha meg nem áll.
Majd egyszer csak eloszlik,
csípős bűzzé változik.

Hogyha már nem leszek e világon,
kedvesem, a legjobbat kívánom.
Ne dobd el a szerelem virágát,
halálig ápolgasd nemes szirmát.

Az élet legyen örök boldogság,
szívedet sose érje gonoszság.
Amit adsz, azt kapod a világtól,
örökké tanulsz majd a hibákból.

Elmegyek, figyel majd a szemem rád,
magadból annyit adj, mit te is vársz.
Akinek ...

Kár lenne tagadni, tény, a világ
roppant felgyorsult, az emberek
manapság nagyon is imádják
ezt az életformát, eleve

gyorsabban utaznak, csak azt nem
tudni, hogy jó irányba - e. De
mielőtt visszasírnánk kérem
a régi szép(séges) időket,

lenne egy javallatom, nosza
kapcsoljuk ki a légkondikat...

A gyönyörű Enikő először

lépi át a nagy nőcsábász Jenő

lakásának küszöbét: - Szeretlek

életem, de kérlek, ne heveskedj –



hárítja el udvarlóját a lány –,

különben is azt mondta az anyám,

ha bármivel próbálkozol, érted:

bármivel, mindenre mondjak nemet.

- Értem – gondolkodik Jenő -, de ...

Benéz az ősz az ablakunkon.
Fénye szánt a sárga avaron
és lassan áll meg ablakunkon.
Úgy látom, kint hűvös van nagyon.

Az embrek léptüket meggyorsítva,
szaporázva igyekeznek útjaikra.
A szél hevesen támad rá minden ágra,
hogy sárgult leveleitől megszabadítsa.

Ugatását a távolodó múltból
olykor hallom. Szerettem, s nem szerettem.
Öreg volt, később vén, akárcsak én most,
s érte-magamért könnycsepp a szememben.

Meghalhatott volna, mivel hogy léte
nem őrzött mást már, csupán üres házat,
de enni kapott, éldegélt a kertben,
s néha rekedten ugatott: - VIGYÁZAT!

Meghalhatott volna: az is ...