Egy fénykép, miről tekintesz vissza rám.
Egy ütött, kopott, sárga papír,
mit az emlékezés elém dobott.
Egy régi titok fiókom alján,
óvlak, mint anya gyermekét a karján.

Egy mosoly, egy kávéfolt,
egy folt mely szomjúságot olt.
Épp szád alsó peremén,
nem itattuk fel még frissen, az elején!

Egy ócska lap vagy csupán,
meredsz rám ...

Elmúlt egy év. Idősebbek lettünk.
csak a rossz ne tartsunk ki mellettünk!
Amikor most poharat ürítünk,
őszinte vágytól telt a szívünk,
hogy most már csak jóban legyen részünk,
s ami rossz, szakítson végleg velünk!

Mottó: Karinthy Frigyes:

\"Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.\"


A legféltettebb titkom

Emberemlékezet óta
fogyókúrázom, amiben
tán az a legborzalmasabb,
nem oszthatom meg senkivel
a legféltettebb titkomat,
mert nem beszélhetek róla...

Kérdezték a nebulóim, vajon

tudom - e egyáltalán, miért vagyok

jó előadó. Fogas kérdés, gondolkodtam egy sort,

mi lehet a titkom. - Az az igazság, választékos



a beszédem, felkészülök minden

órára gondosan. Nos, soroljam még

gyerekek? - Ne - így ők - megfejtettük, az a rejtélye

tanár úr, előbb hagyja ...

A nyugalom és csend egymás párja,
bár egyik létét a másik nem takarja.
Ám ha a nyugalom csak hamis látszat,
akkor a csend könnyen haraggá válhat,

mert a nyugalom ekkor már nem őszinte.
Ekkor valami erőszak kényszerszülötte
és ekkor vált át a csend dühkitörésbe
támaszkodván a fetörő harag erejére.

Gyulladozna már a térdem,
hogyha ezt neki engednénk!
Hűtjük bőszen, rendületlen.
A gyulladás rémét mi elűznénk,

de az makacsul tartaná magát.
Távozzon már végre, az angyalát!
Álmodozva nézem a kisszobát,
ennek a gondolatnak is otthonát.

Legyek végre egészséges! Ez nagy vagyon!
Ez olyan. mit becsülni kell nagyon, nagyon!
Hogy ...