Az égen tömör felhők szürkülnek,
sötét szürke színt adva az ősznek.
A fák a szélben hajladoznak,
s a sárga leveleik hullnak,

hullnak, hullnak, szünet nélkül hullnak,
a nedves avaron sárrá válnak.
Ősz ül rá a panelszürke tájra,
az esőtől áz14mpufott földi világra!

Bőszen rohanunk a semmiből az üres semmibe.
Így lesz a gyorsan múló semmink mindinkább semmivé.
De ha egyszer a semmi is megtelik a semminkkel,
akkor még a meglévő semminket hogy tegyük a semmibe?

Elfelejtesz-e, ha elárul majd
A kedvenc éjszakánk,
S nem nekünk kopog már
Halkan az eső
Ábrándos macskaköveken?
Elfelejtesz-e,
Ha álmainkra tör majd
Egy gyászos, elárvult szerelem,
Elhagyott féltékenyen?
Vársz-e még,
Ha nem lesz már kihez bújnom,
Ha nem enged már senki,
Szíve, öle melegébe?
Ugye vársz még rám,
Ha szívemre ül a ...

Halkan beköszönt a tavasz a házunk ablakán.
Végigfut fénycsókja a szomszéd ház oldalán,
majd elsiklik a ház melletti park sétányán
és szétterül a kékes-felhős ég alján.

Szikrázó víz és virágos város
vonzza a számos látogatót;
szökőkút árja, vízsugár tánca
elvarázsolja az átutazót;

parkok vén fái
sorsokat látnak,
csendre vigyáznak,
őrzik a mát,
templomok tornya,
századok óta
állja az élet
vad viharát.

Ékkő e város, országunk szépe:
virágos képe szívnek öröm; ...

Néha csak egy perc az élet,
de ettől Te a jobbat reméled.
S néha milyen az élet?
A rossz jön csak,
s a jót hiába reméled.
Ahhoz, hogy a jó jöjjön el,
nekünk egymásért
mindenkinek tenni kell!
Csak a jótett jár jószívvel.
A jó csak ad és nem követel.