Lassan felmegy a Nap a kivilágosodó égre,
de nem ám csak úgy, a szélére, hanem a közepére!
Onnan néz le egyből erre az őszi vidékre.
Erőlködik, hogy melegét adja nekünk a Földre.

De hiába, mert már elfáradt.
Gyengén melegíti már a tájat.
Simogatja a bokrokat, fákat.
A tájra hűvös fénycsókokat ad.

S majd, ha eljön az ...

Hűvös lett az idő, megjött az ősz,
Hűvös, északi szél lett a dizőz.
Ma is szomorkás az idő, borult,
...

Az első kérdés ne az legyen kinek!
A második sem. Ugyan minek!?
A miért az oldal, ahonnan megközelítem
miért is olyan jelentős ez az ünnep.

Miért adunk hálát, elmélkedjünk!
Nagyon fontos, hogy erre ráébredjünk,
mert míg nem vagyunk tudatában a hála tárgyának
addig csak vaktában jelölünk helyet az áldásnak.

Mindnek más, amiért ...

Csiklandozza a hipotalamuszomat a sercenő répa hangja.
Hasonló bizsergető érzés vesz erőt gyökér esetén is rajtam.
Egyre megy, hogy sárga, vagy fehér a héja legyen a haja
a kés, vagy célszerszám pucoló könnyen csússzon rajta.

Ha megakadna a nagy lendületben, baleset is lehetne,
de én fentem a kést, ilyen ne is jusson eszedbe!
Mert ki ...

Vendégeket hívtam, ami páromat

váratlanul érte, pillantásai

jelezték, neheztel: csápjaimat

messzire nyújtottam. Biztatásai,



hogy önálló legyek, addig tartottak,

míg ki nem léptem az ajtón, ám ha

hazaértem, repült nyakamba

a póráz. Az egyik vendégem látta



milyen elnyomásban ...

Öreg villamos döcög előttünk újra.
Korszerű vágányokon visz az útja.
A múltat képviseli a jelenünkben.
Csenget egy kicsit, azt is halkan, diszkréten.

Kanyarodik egyet az őszi napfényben,
majd eltűnik a bokrok, s fák sűrűjében.
Később felbukkan egy szép, nagy erdő alján,
a kamaraerdei végállomásán.

Itt egy kissé megpihen, ...