Nagyapám bölcs emberként osztogatta

tanácsait. \'Sose adj kölcsön semmit

gyermekednek, mert nem kapod vissza

többet\'. Igaza volt az öregnek, hisz


én is kölcsönöztem egy villáskulcsot

fiamnak, úgy emlékszem legalább két

éve. Ámbár jut eszembe, nem ...

(avagy: hol az érték mostanában)

fuvallatként sodor múlton át az érzés
megannyi apróság halmozottan legyint
régről köszön reám nyitva hagyott kérdés
s lám időszerű, ím előttem áll megint

igyekszem pörgetni harminc év távlatát
gyermekeim sorát miként egyengettem
mikor és mit tettem, lapozom vázlatát
itt és amott szakadt, ...

Fiamért bandukoltam a sulijába,
amikor is belebotlottam az egyik
osztálytársának apjába. Studírozva
leste az arcomat, majd így szólt: - Na, melyik

középiskolában fog továbbtanulni
a gyerkőcöd? - kérdezte tőlem, majd választ
sem várva folytatta: - Az én srácom tuti,
hogy tudós lesz, mert most is kitűnő – hála
...

Már csak az óra kattog a falon,
Minden másodperc siettet,
Csönd van bennem,
De nincs nyugalom,
Minden sóhaj átszivárog az agyamon.

Feltámad a szél,
Majd rögtön el is hallgat,
Aiolosz csak keresgél,
de ő sem tudja mit akar.

Máskor már jönne számra,
Sok száz érzelmes, valós gondolat,
de most csak Ő van itt.

A daliás herceg búsan lovagol
az erdőben. Egyszer csak eléje toppan
egy öreg banya, s fölöttébb óvatos
hangon megszólítja : - Óh, gyönyörű lovag,

ha megmondod, milyen madárka ül itt
a vállamon, úgy akkor a tiéd leszek!
- Orrszarvú! - vágja rá ijedten, fülig
pirulva az ifjú. - ...

Mint méhecske a virágszirmon,
szeretnék megpihenni hangodon.
A tested lágy hajlatán időzni,
s a lelkedbe mélyen befúródni.

Ha lüktető hangja szívednek
elakadna, sebzett fala megrepedne,
vérző testéhez tapadnék szorosan,
s fájdalmadban osztoznék gondosan.

Nálad a nyugalom otthonára lelek,
ha csak szavakkal is öleled ...