Vannak dolgok, miért érdemes élni,
keresni a szerelmet, és egyszer rálelni,
s mikor úgy érzed, boldogabb nem lehetsz,
egy csöppségnek adhatsz életet.

Egy apró kis ember, ki szíved alatt növekszik,
ki veled együtt él, veled együtt lélegzik,
amikor végre ő is e világra érkezik,
köztetek még szorosabb kötelék születik.

Apró ...

Még néhány év,
és egy vékony kis hang,
talán nekem súgja halkan, szeretettel:
anya, anyukám.
S akkor nekem kell helytállnom,
erővel, kitartással és főleg sok-sok szeretettel.
De ez nem lesz, nem lehet gond,
mert előttem példaként ott vagy, édesanyám.
Elég lesz felidézni a sok-sok jót és szépet,
s követni a szívembe és agyamba ...

Te voltál, aki fájdalmak és örömkönnyek között a világra hoztál,
aki ezer meg ezer napon és éjszakán át, csak értem aggódtál,
aki tudtál minden kimondatlan óhajt, kívánságot,
aki szelíd tündérmesévé változtattad a félelmekkel teli, ijesztő vad valóságot,
és aki úgy adtál, hogy sose vártad meg a kérő szót,
szívedből, lelkedből örökké ...

Eleget tudtam ahhoz, hogy tudjam,
ha pácban voltam, felhívtam gyorsan
a mamámat, aki meghallgatott
és simogató hangjával megnyugtatott.

Így szólott egyszer: \'Humor s kétkedés
nélkül nincs hit, csak féktelenkedés,
amely sajnálatos módon percek
alatt kihívó modorrá, rossz esetben

sértővé válhat.\' ...

Amikor megnősültem, akkor növendékként
koptattam az iskolapadot egy szigorú,
katonás intézetben. Remekül éreztem
magam a házasságban, mert helyes irányú

változáson mentem keresztül, megkedveltem
a házasság intézményét, a felelősség,
a törődés érzését korábban nem ismertem.
Ettől fogva nyíltan vállaltam, fellengzőség
...

Majálist ünnepeltünk egykor régen,
kivonult ünnepi ruhában a párt,
senki sem látott még olyan csuda párt,
mit alkottunk ifjan, sportosan, szépen,

ellenkeztünk hatalommal, bár vétlen
volt baráti körünk, melegítő nem árt,
Majálist családi ünneppé tettük, s kárt
szenvedett hírnevünk, nem érdemelten.

Most kétfele oszlott ...