(Már nincsenek titkaim...)


Miért is írok én verseket? - kérdezem
önmagamtól szüntelen. Elképzelem,
mi lenne, ha most félretenném a pennám...
De, feleszmélek, már ...

Két karod közt láttam
először napvilágot!
Mikor fölnyitottam mind
kisded szempillámat!
Mosolyra nyilt ajkam
bár szólni nem tudok!
Hálából most Anyám
terád gondolok!

Mig növekedtem
te vigyáztál reám!
...

Hova sietsz, ismeretlen,
nézd, a kezed
csupa véres...
erőszakkal
bezártam őt
börtönömbe,
keservembe...
tettem kínzó,
elengedtem,
szabad legyen,
ha elfelejt,
más karjában
találja meg
a szerelmet...
illatozó virágszálam, hűtlensége
tüskéjétől csorgó vérem
csöpögtetem
börtönömbe, keservembe
a ...

Egykoron megesett, kicsi nejem

szerényen arra intett, hogy nem kell

tiszteletköröket futnom, legyek

egyszerűen őszinte. Így tettem,



köntörfalazás nélkül vallottam

be butaságom, amit kedvesem

megbocsátott nemes lelkűen, és

könnyes szemmel, szívemet, lelkemet

...

Születésnapomra megleptem magam
egy Ford cabrióval. Sejtettem, rajtam
lesz a \'világ szeme\', így másnap reggel
bemutattam a kocsit - vágytam erre

régóta - legjobb barátomnak. Sándor
elképedt a csodagépem láttán. - Hányszor
mondtam neked Sándor, lesz nagy dobásom,
íme itt a járgányom. - Hadd próbálom
...

Mindig ugyanaz a reggel, felkelek és bámulom a falat,
Semmi sem lesz jobb, minden ugyanolyan rossz marad.
Próbálok változtatni az életemen, de nem egyszerű dolog,
Feladni soha, viszont küzdeni a végsőkig fogok!
Megint egy újabb szerelem, és megint egy újabb fájdalom,
Megint egy érzés, és a szívnek megint egy újabb ártalom.
Mögöttem a szerető család ...