Amikor az ember
már emlékekből él,
sűrűn hull a könnye,
mint őszi falevél.

Siratja a múltnak
minden bánatát,
zokogja a tegnap
sok kinyílt virágát.

Jövőbe félve néz,
megtorpan a lépte,
egyedül de nehéz
gondolni a szépre.

Örömöt színlelni,
hogy ne írja arca,
visszafogott könnytől,
mily nehéz a ...

Miért szerény
az öszvér?





A ló és a szamár
kereszteződésének
eredménye: az öszvér,
...

Kilencven év nagy idő!
Végig élve, - emlékező!
Volt benne; hazánkat ostromló
Dübörgő tank, ágyúszó.

Örömujjongó nevetés
Az Elbánál,
Kezet nyújtó ölelés.

Volt Rajk –per és kivégzés,
Siralomházi merengés.
Kegyelemből újrakezdés,
Sokfajta nélkülözés.

Írások, amik hatottak,
Megtöltve a könyvtári ...

Megfontolom...




A keménykezű főnök vészjóslóan

magához hívat, és máris kérdőre von,

nem habozok, nem őrlődök, a kényes

a történetet nagy bátran előadom,


melyben górém a hunyó... ...

Még mindig szép az én világom
a síkság szélére kiállok, oda
ahol a földet az ég nyeli el,
déli szellő napsugárral
nyakamra lehelt forró csókjától
a testem bizsergés árasztja el,
amitől felnevetek
észre sem véve, a remény
mikor telepedett mellém, együtt
néztük az üresen kongó határt,
búzatenger, kukoricaerdő helyére ...

Nem vagyok én jó! Már bánom,
Hogy az embereket így gyászolom.
Nem vagyok én jótét lélek,
Ki megteszi amit kértek.

Nem vagyok én gonosz ember,
Ki megtenni csak bűnöset mer.
Nem vagyok én bűnt követő,
Mert nincs szemem előtt ernyő.

Nem vagyok én hős-szerelmes,
Ki minden nap nejet keres.
Nem vagyok én költő, ...