Az áldott napfény bőven ontja sugarait.
Az egész táj élvezi ölelő karjait.
A Balaton jelenleg éppen pihen, néma.
Elzúgott felette több erős vihara.

Mostanság szelíden néz a tájékra
épp úgy, mintha már nem is ősz volna.
De itt van az ősz a szépségeivel.
Elbúcsúzott a nyár szép emlékeivel

Halász István
Balatonfenyves, ...

Tudod az orvosok azt mondták nekem,
hogy soha nem lehetsz már velem.
Azt mondták hagyjalak békében elmenni,
ne reménykedjek, próbáljak inkább feledni.

De én nem hiszek nekik,
tudom jól csak a dolgukat teszik.
De én még nem adtam fel a reményt,
hiába mondják: Nem menthetjük meg szegényt.

Szerintem te csak alszol,
lelked még belül ...

Szeretete meghalt, mint a fák lassan,
áldozatává vált ennek a beteg életnek,
Történetét én láttam, hogy elmondhassam,
hogyan születtek és haltak eme korcs szerelmek.

Benne mindenki csak a gyilkost látja,
hiszen kíméletlenül ontotta mások életét,
a feldühödött tömeg mind a kivégzését várja,
de ne ítélkezzünk előre míg nem ...

Furcsák vagyunk mi emberek,
nagyon nehezen ejtünk könnyeket,
lelkünk zokog, ám arcunk közben nevet,
próbáljuk tagadni azt, amit nem lehet.

Ott sírunk hol nem lát senki sem,
könnyeinket felszárítjuk, de a bánat megmarad szívünkben.
Másokat becsaphatunk de szívünk az mi igazán szeret,
és csak zokog, némán ontja a könnyeket. ...

Ha a szeretet

egy virág volna,
egy mezőt hoznék el neked,

egy fa volna,
egy erdőt hoznék el neked,

egy csillag volna,
egy galaxist hoznék el neked,

egy vízcsepp volna,
egy tavat hoznék el neked,

a fény volna,
a napot hoznám el neked,

egy szó volna,
milliószor mondanám el neked,

a ...

Ez a közösség mire igazán büszkék lehetünk,
írásainkkal az olvasókért valami jót is tehetünk.
Elménk feltáratlan, olykor szeszélyes világát,
lelkünk sokszor csapzott megtiport virágát.

Most átnyújthatjuk rím csokrokba szedve,
tapasztalásainkat használva papírra vetve.
És te kedves olvasó ki ide tévedtél közénk,
lelkedhez szólnánk ...