Hogy megy?


Barátom Sándor, a harmincéves
érettségi találkozón örök témát
vet be, a nőt. Nincs ennél jobb
kérdés, amely így lekötné – sörök,

borok társaságában – a fiúk
figyelmét. Emelkedetté váló
hangulatban az egyik megkérdi
Sándortól: - Öregem, mondd meg ...

Apa és gyermeke sétálgat kézen fogva halk magányában,
végtelenbe húzódó árnyékos fasor festői kupolái alatt,
nap mint nap látva mindig csak erre vágytam,
néhány másodpercig míg vonatom robogva elszaladt.

Majd eltűnnek és csak suhannak el az emberek a házak,
míg csak az üresség marad melynek állandó miben léte,
szürkeségből elő elő ...

Bárányfelhők festik arcodat az égre,
melyeket a szél kerget el,
próbálok visszagondolni a szépre,
arra, hogy szerelmed ölel.

Őszi levelek táncolnak a szélben,
lassan elhagyják otthonuk csak szállnak,
beteljesedett mindaz amitől féltem,
haza többé soha nem találnak.

Tudom egyszer minden véget ...

Remeg még mindig a kezem,
látom őket ha becsukom szemem.
Hallom hangjukat amint könyörögnek,
haldoklókat ahogy fuldokolva nyöszörögnek.

De parancsot kaptunk, háborúban álltunk,
békére mi azóta sehol sem találtunk.
Feletteseink kik a parancsot osztották,
emberi jogaiktól őket megfosztották,

Kik lemészároltak százakat, ...

Elmentél és magaddal vitted az ihletet,
hiába állítom bőszen csatasorba a rímeket,

Fáradt kiégett gondolatok akár a kiszáradt tavak,
nem jönnek már hozzá úgy a dallamos szavak.

Akár a hajnali köd gondolataim lassan eloszlanak,
mint ódon kopott selyemszalag lassan szét foszlanak.

Fáradt magányos gondolataim csendben szunnyadnak,
üres ...

~ Emlékezzetek arra ki itt járt egykoron,
nekem jutott a feladat én leszek ki elmondom,
ki is volt ő eme gyönyörű őzikeléptű leány,
kit útján nem kísért más csak a magány.

Egyedül érkezett ő erre a helyre,
tán azért, hogy múltját feledje.
Láthatóan menekült hosszú útján megfáradt testén,
összegyűlt piszkot lemosni állt meg ...