Ezer madártorok zenél
a tájon, amely ébredez.
Ember! Reggel ne henyélj!
Szép a zene, amelyre ébredezz!

Lassan dörzsölöm ki az álmot a szemeimből.
A madarak kórusa kitartóan énekel!
Bár az esőfelhők szürkén néznek ránk az égről,
mégsem tudok betelni az Alföld szépségével!

Szép a Hajdúság reggel és este,
szép délben, ...

Megsárgult kép lóg a falon
Könnycsepp fut le arcodon
Nem vagy már fiatal se vagány
Szívedbe mart a vasfogú magány!

Ott állsz a tömegben, egyedül
Ellopták álmaid észrevétlenül
Nézed az emberek seregét
Egynek se tudod a nevét!

Bensődben dúló, örök háború
Fekete álarc mögé bújt gyanú
Nincstelen valóság romlott ...

Szöges dróton innen és túl
Ki van fent és ki van alul?
Ver a szívem, majd megvadul
Bensőmben vak háború dúl.

A múlt kapujában tétován állok
Nem is tudom..., mire várok?
Belépek, rám tőrnek a régi képek
Az át nem élt fájó emlékek...

Embereket látni a sárgult képen
Emberek, kik élhettek volna szépen
Kabátjukra sárga ...

Az élet viharos tengerén
Hajónaszád cirkál
Az emberek üres szemében
Félelem bujkál

Mily régóta nem bízhatnak már
Senkiben, semmiben
Tekintetükkel kutatnak a
Messziségekben.

A csend tornyaiban megszólaló
Lélekharang
Szíveddel hallható halk, szelíd
Mennyei hang:

„Ne félj, mert én megváltottalak
Enyém vagy ...

A gyűlölet fáján, önző keselyűk
Óvakodj a holtaktól, nincs szívük!
A halál csapdáját kerüld el messzire
Legyen példa előtted Jézus élete!
A Nap szerelmesei elhiszik a meséket
S, a világ nem fogadja be a Szeretetet.

Jézus elhordozta a világ keresztjét
Magára véve annak minden bűnét.
Az utcákon hömpölygő halottak,
Kik az ...

Az élet tajtékzó viharában
Hánykolódó lélekvesztő,
Emberi roncsokból felszálló
Sikoly, mily dermesztő!

Semmivé lett üres vágyak,
Hiányt pótló tárgyak,
Reszkető kézzel tartott,
Hervadó olajfaágak.

Cirkusz porondján tolongó
Kíváncsi, néma tömeg.
Vérre szomjas, tébolyultan
Meredő, üveges szemek!

Füst ...