Egy éjjen a kertben imádkozott, gyötrődött
S Júdás egy csókkal árulá el Őt.
Úgy törtek rá, mint egy latorra...
„Ez az Ő órájuk, a sötétségnek hatalma!”

Kajafás főpap elé vezették,
A szolgák leköpték, megverték
A halálra, méltónak ítélték,
Pilátus palotájába kísérték.

Bűne, hogy mindenkit szeretett!
Egy ...

Drága vagy te édesanya,
Nekem, mint a virág;
Tőled ragyog, tőled forog,
S tőled szép a világ

Te, ki anyukád szép lánya,
Voltál s még vagy;
Kívántad neki is és mondom,
Neked is: El ne hervadj!

Gyönyörű vagy még most,
Is sok év után;
Locsollak, és még ápollak,
S foglak 100 év után

Te, mindig szerető ...

Hangos ricsajt hallok
Vajon mi ez az átok?
Keresem, hogy honnét jön ez a zaj
De egyszer csak történik valami baj

Kinyitottam a szemem és még nem tudtam hol lakok
De arra rájöttem, hogy már fent vagyok
Ágyból kikószálni készültem volna
De akkor már a zaj mintha elhallgatott volna

Még bódult állapotban vagyok
Készülődtem tovább ...

A valóságtól
elrugaszkodott hajszálcsepp- harmat csend
már nem kell.
Már furcsán reng
a szádról
folyamodványom érted.
Szerelmes szó-foszlányom
érzed,
már nem kérlel
Téged.
Hanem hív, követel, megigéz
a képzet,
hogy érted élek.
Csak képzelet,
hogy világra jött néked,
egy szép szemrezdülésed.
És ez ...

Sápadt hold, koszos felhők,
könnycseppekbe mártogatott tárogató
sír fel, bánatot rejtő kendő
takar el arcot, hályog hangot.
Rőt lárma lobban, üzekedő,
irizáló melódia tátog, maró
fény hatol át elkenődött árnyat,
foszlányt, szólamot, szótlan árok
mélyén kókadozó, tébolyodott álmot.

Beteg volt az édesanyám tudta, hogy meg kell halni,
Nem látta többé soha senki sem Őt mosolyogni.
Fájt neki itt hagyni hőn szeretett minden gyermekét,
Könny mardosta nagyon sokszor fájdalmakkal telt szemét.

Nézd, - hoztam neked virágot, hogy ne búsulj jó anyám,
Kerti rózsát, a legszebbik ágát, ne sírj anyácskám.
Szeretem nagyon, róla ...