Emlékül kapod e verset, hogy emlékezz ránk minden percben.
Ismerjük egymást szép idők óta és tudjuk miről szól már a nóta.
Mosolyodat nem fogjuk látni, de reméljük erre fog majd szállni.
Testedet megőrzik emlékeink és az emléket újjászülik.
Sajnos osztálykép nincsen, de ebből baj sincsen.
Néha napján azért látunk, de most jó egészséget ...

Annyira vártalak,
Olyan nagyon-nagyon!
Mit adjak, hogy itt vagy?
Önmagamat adom!

Először adom a
Testemet, lásd, íme!
Másodszorra pedig
Lelkemet,örökbe!

Ha mindez kevés volna,
Szerelmemet adom,
Hogyha viszonzásul
A mosolyadat kapom.

Köddé foszlott tervek,
Szétporladt álmok.
Valóságnak hitt, tétova
Próbálkozások.

Régmúlt, igaz se volt idők vad
Tengerének tajtékzó habjain
Hánykolódva hová tűntetek?

Csalókán hívogatva felbukkantok,
Majd mielőtt mohó kétségbeeséssel
Utánatok kapnék, tovahajóztok a
Jelen reményvesztett vizein.

De jó ...

Ezernyolcszáznegyvennyolcat írunk
Még csak enyhe fogság kínunk
Nemzetünk és nyelvünk örök
Nem hatott ránk Osztrák, Török.

Ezerkilencszáz húszat írunk
Megcsonkítva, halkan sírunk
Nem érdekel senkit sem
Mi változott e népen.

Ezerkilencszáz ötven hatot írunk
Ezt a csapást is ki kell bírnunk,
Nincsen rózsa, nincsen ...

Ki tudja hol leszek mikor tollam leteszem,
Kisgyermekként nem tudtam az élet értelmét.
Most jöttem rá, s nekem ez épp elég.
Oly érzés ez mikor anya fogja újszülött gyermekét.

Én nem vártam rá, mert csak jött magától,
Így lett ez az egész valóság az álomból.
S mikor tollat ragadtam, a kéz mi fogta fiatal,
Számomra a papírral dőlt el az ...

Kósza gondolatok mik cikáznak fejemben,
Bimbózó rózsák tövisei sebzik a szívemet.
Fáj, hogy elmentél csak az emléked maradt,
Ezernyi fájó gondolat, és a kötelék mi szétszakadt.

De ez velem történt meg csak egyszer.
A testem elengedett, csak a szívem idéz ezerszer.
Lehet, hogy kellene de ez ellen nincs ellenszer.
Látszik , hogy én en tudok ...