Nosztalgiázom és
Idézem a múltat,
Szívesen gondolok
Arra, ami nyugtat.

Nem sírom vissza
A régi világot,
De elég sok mindent
Gyakran hiányolok:

Az önzetlenséget,
Másokra figyelést,
Beszélgetéseket
És a sok nevetést.

A nagy rohanásban
Máshol jár az eszünk
Sajnos, el fog veszni
Lassan az ...

Szeretem az életet,
Mert ő is szeret engem.
Tisztelem az embert,
Mert ő is tisztel engem.
Félek a sorstól,
De ő is fél tőlem.
Szükségem van valamire,
De azt benned rejtem.

Szeretem az álmot,
Mert rólad ábrándozok.
Szeretem az utcád,
Mert arra járhatok.
Szeretem a kerted.
És ezt őszinte szívemből mondom:
Szeretlek ...

Az ősz lopva lehelt csókot a tájra,
mint kislány az ablaküvegre,
hogy otthagyja nyomát pirosló szája,
és hajába simítson új szerelme.

A hegygerincen még zöld a fa ága,
később öltözik bronzszínűbe,
vár még, ahogy türelmes asszony vágya,
mikor szülöttjének kell mesélnie.

Fűszálakon már tücskök nem zenélnek,
s dombok ...

HAZA indulsz töltődni,
Hegyi levegővel telítődni,
Régi ismerősöket meglátni,
Emlékek árján szárnyalni.
Az utazás maga az élet,
Bárhogyan is elcsépelték ezt,
Bármerre is bolyongunk a világban,
A kötelék a honnal elszakíthatatlan.

Örülj hát a lehetőségnek,
Érezd, hogy lelked ...

Őszinte mosoly
melyben tündérek táncolnak.
Megcsókolták homlokomat.
Égek szét te árny nyomat.
Szeretem árnyékod s nem hiszed.
Hisz egy elcsépelt lelki élet
becsípődött gerincévé lett.
Te csirázó test.
Opera énekesnő hangjából
szabadult lélek.

Látom, sötét felhő
Takarja arcodat,
Szomorú szemeid
Kiutat nem látnak.

Bánt valami, ugye?
Engedd, hogy segítsek,
Legyőzni ami rossz,
Kettőnknek könnyebb lesz!

Mondd meg, hogy mi a baj!?
A terhet ne cipeld! ...
Ha szenvedni látlak,
Az nekem nehezebb.

Egy cseppet sem szégyen
Segítséget kapni,
Éppen olyan nemes, ...