Kósza gondolatok mik cikáznak fejemben,
Bimbózó rózsák tövisei sebzik a szívemet.
Fáj, hogy elmentél csak az emléked maradt,
Ezernyi fájó gondolat, és a kötelék mi szétszakadt.

De ez velem történt meg csak egyszer.
A testem elengedett, csak a szívem idéz ezerszer.
Lehet, hogy kellene de ez ellen nincs ellenszer.
Látszik , hogy én en tudok ...

Új fejezetet kezdtem, életem másképp látom,
Nem mámorban úszó képek a világon.
Elvetem a rosszat és látom a jót.
Nem süllyedni hanem kikötni látom a hajót.

S tudom bent állok az élet medrében,
S lassan fulladok bele a valóság szagába.
A mederben a szagtól, ezer sebem feltépem,
A fulladás mi lassan vezet a megváltó halálba.

Nem ...

Sötét éjszakában lépteim zúzzák darabokra a csendet,
S én az összetört szilánkok tengerén lépkedek tovább.
Egyre nehezebben haladok, a köd a hideg padkára ránt..
Érzem bordáim roppanását a padka peremén.
A fájdalom láncol a földhöz, tudom rossz úton járok én.

Megpillantok egy lépcsőt ahonnan csak fakón látszik minden.
Ez a hely ahol a ...

Mindennap csak azt hallod, milyen volt régen.
Boldogság villant akkor a fiatal szívekben.
Megcsillant a vágy és az erkölcsök más nevében szóltak.
Elmélyülve az élet, unalmasabb felében szüntelen álmodoztak.

Reggel kilépsz az ajtón, máris a kezedbe nyomják
A világról szóló híreket, amik nem az életed alkotják.
Szembenézel azzal a ténnyel, ...

Láttam már sok háborút, mi véres szenvedést követelt.
Szabaddá vált lelkek sorra lépték át a mennyország kapuját.
Rossz emlékek sorra igázták elménk gondolatát,
Még a halál véget nem vetett minden vérontó csatát.

Hittem egy békés jövőben,
Hittem a hősök szívében.
Hittem, hogy új világ vár ránk,
Hittem, hogy újra támad egy ...

Szó, mi lassan évülne már,
odva bélelt száraz bársony,
toll kapkod betűre lelve,
nehéz csendben inog szájon.

Szó, mi kísért naptól estig,
hangodból tört elő újra,
vándormadár lódul neki,
házak közül messzi útra.

Szó, mi fenntart mélység felett,
kelne magja egek felé,
kapaszkodó, végső mentsvár,
tiszta mondat, ...