A noszvaji kis kápolna
Sokat jelent nekem,
Évek óta odajárok
A legszívesebben.

Úgy várom a vasárnapot,
Misét, liturgiát,
Szeretem a kis közösség
Minden egyes tagját.

Ott vannak mély hitű szülők
Kik gyermekeikkel
Megtisztelik Isten házát
Szívvel és lélekkel.

Búcsúzóul együtt mondunk
Pár gyönyörű ...

Nosztalgiázom és
Idézem a múltat,
Szívesen gondolok
Arra, ami nyugtat.

Nem sírom vissza
A régi világot,
De elég sok mindent
Gyakran hiányolok:

Az önzetlenséget,
Másokra figyelést,
Beszélgetéseket
És a sok nevetést.

A nagy rohanásban
Máshol jár az eszünk
Sajnos, el fog veszni
Lassan az ...

Szeretem az életet,
Mert ő is szeret engem.
Tisztelem az embert,
Mert ő is tisztel engem.
Félek a sorstól,
De ő is fél tőlem.
Szükségem van valamire,
De azt benned rejtem.

Szeretem az álmot,
Mert rólad ábrándozok.
Szeretem az utcád,
Mert arra járhatok.
Szeretem a kerted.
És ezt őszinte szívemből mondom:
Szeretlek ...

Az ősz lopva lehelt csókot a tájra,
mint kislány az ablaküvegre,
hogy otthagyja nyomát pirosló szája,
és hajába simítson új szerelme.

A hegygerincen még zöld a fa ága,
később öltözik bronzszínűbe,
vár még, ahogy türelmes asszony vágya,
mikor szülöttjének kell mesélnie.

Fűszálakon már tücskök nem zenélnek,
s dombok ...

HAZA indulsz töltődni,
Hegyi levegővel telítődni,
Régi ismerősöket meglátni,
Emlékek árján szárnyalni.
Az utazás maga az élet,
Bárhogyan is elcsépelték ezt,
Bármerre is bolyongunk a világban,
A kötelék a honnal elszakíthatatlan.

Örülj hát a lehetőségnek,
Érezd, hogy lelked ...

Őszinte mosoly
melyben tündérek táncolnak.
Megcsókolták homlokomat.
Égek szét te árny nyomat.
Szeretem árnyékod s nem hiszed.
Hisz egy elcsépelt lelki élet
becsípődött gerincévé lett.
Te csirázó test.
Opera énekesnő hangjából
szabadult lélek.