Őszi éjjel feltámad a szél,
átfog még: körbeér.
Jéghideg is rám talál,
Megérint, simogat a dér.
Finoman végigvezet,
megérint és emléket hagy:
az ébredő szenvedély.
Vár rád, nem feled,
betakar és megdermed.
Álmom veled életre kél,
el nem enged soha Téged...

Vidulva bor között a férfi,
Édenbe pillant a poháron át,
S századszor újra felidézi
Örökre elrepült diákkorát.

Emléke most is melegen forr.
Gondunk mi volt?...könnyű arany pihe,
Midőn azt hittük, a professzor
Csínyünket az orrunkról nézi le.

Nincs, nincs menekvés e varázstól!
Szívéből még az sem törölheti:
Ki mert ...

Kéjes éjjeleken át hallgatom gondolataim hadát,
Fénylő csillagokra tekintve a suttogó szelek dallamát.
\'Eljövök ÉN érted, szívedbe zárom mit indítékom enged.\'
Piruló pillanatok terelnek messze fellegembe,
S e lángra lobbanó örökkévalóságnál szebbet,
Nem talál már az ember, s ha lüktető lélegzetek nyelnek el testben,
Idomul a szellem azt ...

Az őszi nap lágyan simogatja a kertünk zöldellő pázsitját
és sárga fénybrokáttal takarja be a kertet magát.
Egyelőre a nap még erős melegét szórja a szép tájra,
de már a hajnal csípős hűvössel virrad az új napra.

Aztán a köd lassacskán felszáll, a hűvösség múlik
és a levegő a naptól lassan felmelegszik.

Nem hiába! Most már ...

Istenem nagyon köszönöm neked.
Köszönöm ezt a szerelmet.

Életem visszanyerte értelmét.
Mert megkaptam a szenvedélyt.

Olyan jó mikor hozzámér.
S,érezhetem a szerelmét.

Várom a percet,hogy újra lássam.
Újra lássam és csodálhassam.

Melegség mikor bőre hozzámér.
Erősen próbálom fogni a kezét.

Azt szeretném ...

Nem bánom én
az élet rögös útjait,
zokogó hétköznapok
nehéz bújait,
csak itt legyél velem,
szoríts magadhoz,
együtt minden akadály
piciny hatalom!
Mit nekem a vihar,
folyók zúgó árja,
ha mellettem vagy
pokolnak bugyrában.
Csak érezzem testedet
sokáig még,
őszbe hajló éveink
mellettem éld!
Érezzem,hogy ...