Káprázatos színű
gyönyörű virágok,
Tőletek látom én
Szebbnek a világot.

Szirmaitok színe
szépre festi lelkem.
Virultok ti nékem
úton és útfélen.

Pipacs, konkoly, zsálya
szép mezei virágok.
Szépek vagytok nékem,
szebbek mint az álmok.

Liliomok rózsák,
szegfűk és violák.
Illatfelhőt ontó ...

Ha lehunyod a szemed és csendben emlékezel,
Életed könyvében sorokat keresel.
Beleszülettél egy beláthatatlan óriás világba,
Csak mesevilág volt gyermekkorod csodát váró álma.

Mint tapasztalt szélmalom vívtad meg harcodat,
Bölcs voltál, s hitted: önmagad irányítod sorsodat.
Alkottál, teremtettél, jót és rosszat tettél,
Jártál a ...

Sárgulnak a levelek
és hullanak a gyepre.
Megjött az ősz. Ez a jele.
A Nap most már igen gyenge.

De az ősz még nem a búcsú jele.
Megvan ennek is a maga szépsége.
A szőlőfürtök erővel tele.
Számba csordul mindnek mézédes leve.

A rengeteg, sokféle gyümölcs kizárólag szüretre vár.
A tél nyugalma, a szép tavasz, a ...

Lassú elmúlás vár rám,
Hervadok, akár egy kis virág.
Melyben gyönyörködni oly' csodás,
Fájdalmam nem érzéki csalódás.
Könnyeim elapadtak rég,
Nem tépem emlékeim szét.
Töviskoszorús szívem
Sajog és fáj szüntelen.
Papirra vetettem sorsom:
Egy hatalmas gyertyából
Peregtek könnyeim
Fekete pohárba, s ím
Itt vagyok még, de ...

Kérdezte tőlem tegnap
Egyik fiatal klubtag:
Fáj-e, s milyen a halál?
Én nem vagyok avatár,
Sem jós, vagy boszorkány,
Nem dalolok, mint csalogány,
De ismerem a halál felé
Vezető széles, tömeges utat,
Melyen az ember kutatja a múltat:
Vajon mit rontott végleg el,
Mivé lett, s más miért ünnepel,
Mikor néki nagy a bánata,
Elviszi a ...

Láthattam, Te jöttél felém lengén, oly csinosan.
Éreztem az illatod, amely zsengén körül vett
Engem, kávéd finom zamatillata Tégedet,
Úgy hoztad kedvesen, ahogy azt kedvelni szoktam.

Forrón, frissen, üdítőn, - nélküle álmodnám, - majd
Tőled, a kávétól ám felvidultam, - jólesett!
Elgondolhatod, szerelemre-lángra lobbantasz.
Küldesz ...