Könnycsepp gördül az arcomon,
Nincs, ki felszárítsa azt,
Hiányzik az édes hangod,
Hogy megnyugtass, hogy meghallgass.

Hiányod oly nagyon fájó,
Nem tudom, hogy hol vagyok,
Várok rád és rád gondolok,
Tudom most már, hol vagyok.

Remény és én együtt járunk;
Keressük az utunkat,
Nem akarlak elveszteni,
Mutass nekem ...

Veled egy ideje könnyebb az élet,
Te vagy nekem a titkos támaszom,
Megismertelek, ezt köszönöm neked,
Fénylesz, mint napsugár nyári alkonyon.

Színes világod magával ragad,
Viszel fel magasba a felhők fölé,
Érzem, átjár szerető oltalmad,
Hívnál gyakrabban a két karod közé.

Mi ez az érzés mi néha megtalál?
Számomra nem ...

Kellesz nekem, mint virágnak a víz.
Kellesz nekem, mint betegnek a remény.
Kellesz nekem, mint gyermeknek a szülő.

De nem úgy kellesz, mint betegnek a halál.
S nem úgy, mint gyermeknek az árvaság.
S mint virágnak szárazság.

Úgy kellesz nekem, mint egy falat kenyér.
Úgy kellesz nekem, mint a levegő.
S úgy kellesz nekem, mint az ...

Csupán emberi érzések ,s örök gondolatok.
Csukott szemem tükrébe nézve mikor téged látlak,
sötét álmatlan éjszakán is álmomba várlak.
Kinyitom szemem, szétfoszlik minden álmom.
Újra becsukva szemem, arcod talán újra látom.
Csak éberen fekszem, s várom, várom ...

Ma gondolatban kifosztottalak
és Veled vétkeztem...
...magamra simogattam
a benned mélyen lüktető vágyad
és tested feszülő ívéhez idomultam...
Vétkezz velem! - jött felém gondolatod
és mellemből feltört mámoros sóhajom...
...pedig én akartam fékezni vérem,
de szemedből kilestem a feloldozást és
szemérmetlenül fontam magam ...

Egy madárka repül előre az esős vihar peremén,
próbál kijutni kecses szárnyaival legelébb.
De mennél gyorsabb a madárnak feszes szárnya,
annál jobban veszik bele a ködös, zord viharba.

Hajdan madár voltam, ki napsütésben szállott énekelve,
Szárnyaim már nem hasítják a levegőt a nagy messzeségbe.
Utam gyámoltalan, melyen a sárban csúszok ...