Már régen láttalak szülőföldem,
Emlékeimben is veled ébredek.
Előttem lebeg romantikus képed,
Termőföldet tartó kecses lényed.

Reád gondolok, rólad álmodom,
Kósza emlékeimben kutatok,
Álmok, illúziók jönnek létre,
Irt, hoznak vágyakozó lelkemre.

Téged látlak mindig magam előtt,
A varázslatos színekbe ...

Gyermekem szendereg ágyában csendesen,
Ajkán az édes álom méze csurran szertelen.
Orcájára hamvas mosoly ró apró gödröcskét,
Imigyen alussza gyermekem álmát.

Ó, mily' édes, mily' tündér e gyermek,
Tudom, hisz' \'mondják\' idegen szemek.
Ha ébredezik, nem sír, vidáman nevet,
Gőgicsélve emel ajkamhoz pöttömnyi kezet.

Szilaj kacaj ...

Úgy szeretnék meghalni,
Mint ahogy a virág hervad,
De mielőtt elhervad
Szép, s gyönyörű, mint az Angyal.

A Nap udvarolna nekem,
A Csillagos Ég vigyázna reám,
A Hol lenne a barátom,
Kivel megosztanám bánatom.

Jó barátom lenne a Fa,
Kivel mindig beszélgetnék,
S a Bokor, ki ismerné minden titkom,
Mi létezik e ...

Szerelemből születtünk,
szeretetre nevelődtünk,
szeretet által telik szívünk.
Így lesz teljes az életünk

és ha a szeretet majd kölcsönössé lesz
feltöltve minden arra őszintén vágyó szívet,
és az megkerülve az egész Földet
tesz jobbá, értékesebbé minden embert!

Vártalak...de nem jöttél.
Elmentél oly hirtelen, mint a hajnali szél.
Csak a gyász, a bánat ami itt maradt;
S fájó szívvel tudjuk: téged már nem köszönt a pirkadat.
Néma vagy...miért nem szólsz már?
Tán várod, hogy minket is elvigyen a bánat?

Fáj a seb, mit feltéptél újra.
Fáj a szív, mi megszakad újra.
Könny, mi újra melegen ...

Elég volt az alvásból, ébredj fel szunnyadó országom!
Ébredjetek magyarok nem vagytok egyedül a világon.
Szálljatok akár a büszke turul madár az égen,
S küzdjetek akár a sok sebtől vérző farkasok!

Felbőszült rab madár kecsesen száll a magasban.
Hatalmas leláncolt szárnyai látszanak a horizonton.
Piros és fehér ez , te pedig ülsz a zöld ...