Rossz felkelni ,érezni s látni magam,
Hogy szenvedem végig göröngyös utam.
Kiapadni látszik kimeríthetetlen kutam.
Bőszen ér utol a sor mi elől futottam.

Halad tovább a szekér lassan, komoran,
A köd elfed mindet, hideg van.
Farkasok üvöltenek az erdő szélén,
Holló károg baljósan egy faág végén

Tüdőmet égeti a hideg levegő ...

Nyár van zsibong a park az utca,
Mókás gyermekek hada tölti be a tereket.
Én is közöttük vagyok, és velük futok,
Majd egy buta játék miatt biciklire pattanok.
Halk csengetéssel messzire gurulok.

Oly messze hol már a fákról hull a levél,
S a sárgásbarna avaron csúszik meg a kerék.
Mi ez álmodok? Nem! Ősz ...

Fasorkoronádon kivirágzott a dér,
Fázósan merednek csupasz ágaid,
bennük pihennek a májusi rügyek.
Felöltöztet majd csont-fehér lepel,
a felkelő nap szikrákat rád lehel,
beton sétányodon itt hagytad ősz-emlékedet,
néhány szél-hordta,sápadt falevelet.

Vajon hogy múlt ki a nemes élet folyója?
Először csak patakban terjed ága.
Majd felduzzad mint kövér folyam,
s csendesen csökken a vízhozam.

Fodra cselekmény, fodra esemény, fodra élet,
habjai az élet habzsolásai lennének.
Zúg mint egy erős s csendes patak,
s a látszat alatt a durva sodrás megmarad.

Ha kiárad minden, mi ...

Tatjána iránt érzett szerelme Anyegin szívére tört,
búskomoran forgatja kezében a hideg pengéjű tőrt.
Tán még lehet, utoljára, tán még meggyőzhetem,
hogy jöjjön, pártoljon hozzám mert szívből szeretem.
Elhatározza hát, felkeresi utoljára édes Tatjánáját,
s elmondja, hogy ara legyen, karolja az ő oldalát.
Szívében félelem, kétségbeesés ...

Majd mindennap találkozom vele....
beoson ítélkező kaján-vigyorral,
magával ragadva a kiszemelt lelket.
Csomagolok: két lepedő,cédula a lábon.
Leltár: műfogsor alsó,felső,
még egy-két életben használatos dolog....
köszönés helyett vastepsi nyikorgás hozza
tudomásunkra, vele már nem találkozunk...