Béke szállt szívemre,
ahogy az óriástölgyek közt
lassan, elmerengve
meleg őszi napsütésben
színes levélszőnyegen
roppanón lépkedve
sírodhoz értem, s köszönve neked,
mintha kicsit hazaérkeztem
volna... szinte irigykedtem,
ahogy ott csendben
lelked valahol távol,
messze megpihen...
Már egy évtized sincs,
s éveim száma a te ...

Ha reggel ébred a város,
Mindenki nyűgös meg álmos,
Csak a kukázók nem restek,
Ők a nappali rókák és nyestek,
Már a kukáknak java része
Átkutatva, átlesve, átnézve:
S ha valami-bármi!-potenciális érték-
Az ő mércéjük szerint persze más a mérték!
Zsákba kerül minden, ami egyszer pénzt hoz,
Ha többen is vannak: marakodva ...

Van egy világ a lelkemben,
s ez nem színjátszó
verselés.
Csupa gyönyör,
csupa fájdalom,
kósza vágyak,
égig nyúlt imák,
földi élet édenjében
remegő
törékeny
varázsvilág.

Fölöttem egy csillag
tündököl,
titoktáncát járja
szívem,
maszktalan arcom
az ég felé tartom,
s a néma ajkú ...

Megint egy megfagyott,
Egy megfagyott megint,
Ez sírba megy legott,
Amaz meg vissza int.

Ez így megy, egyre megy:
Miként a háború-
Ha tél jön, hulla hegy!

S egy árva koszorú!
Hisz névtelen halott,
A harcnak hőse lett.
Egy életet adott,
Egy sírkereszt helyett.

Ki megmaradt: megáll,
A hősnek búcsút int,
Hisz jő ...

Mikor az embernek a szíve nyiva-tárva,
Mint a falusi porta, melynek nincs is zárja,
Aki arra téved, mindenkit szívesen lát,
S mikor elmegy, megköszöni látogatását-
Az én szívem is ilyen volt, egészen addig,
Míg nem jöttél. Míg nem voltál. A pirkadatig
Vártam a hajnalt. Tudtam, hogy majd eljössz:
Tudtam, hogy érdemes várni rád, míg ...

A savanyított káposzta
íze késztet csodálatra!
Szép színe bíztat evésre!
Illatozó jelenléte

az asztalunk ékessége!
De nem tart sokáig élete!
Gyorsan a villámra veszem
és élvezettel megeszem!