Vékonyka fonálon függ az érzelem,
Nagy mélység fölött lóg, szakadni képtelen.
Észérvek tépkedik, nem bír el sok vihart
Foszló fonál tartja, de vacogva kitart.

A biztos rosszat inkább, ne sugallj új jelet
Kérem most vissza, a régi életemet.

A szürkét, unalmast, de kiszámíthatót,
A létezésed nélkül a semmirevalót.
Sérülj ...

Képein Erdély élete
a múltból a mába vezet
bemutatva értékeket,
gazdagítva a lelkeket.

Szinte érezni Erdély illatát
látva a gyönyörű Hargitát,
a tájszépségek sokaságát,
bennük a népélet mindennapját.

Az őszinte szeretettel bemutatott székely lét
a táj által adott bölcs testi-lelki békét
fejezte ki, mint a nép ...

Nem hagytam, hogy vonatod
elvigye veled mosolyomat,
hisz' neked köszönhetem,
hogy arcomra csaltad pár napra azt...
Utánad integetek, bár a vonat már
a kanyaron is túljár...
te is hiába keresnéd, kedves,
a látszólag széthullt meghitt perceket,
ne a buzgó zakatolásban keresd,
mert hidd el, ott úgysem leled...
szívedben laknak e ...

Kósza szél, ne játssz velem,
Most gyötör a kétség,
Félek, az álarc lehull,
Lehull, s a világ megsemmisül.
Álarc mely eltakarta
Tüzes vasaid,
Melyek szerelmeid
Tüzeit hevítik,
Félek, az álarc lehull,
Lehull, s a világ megsemmisül,
Majd elmúlik a fájdalom,
S, helyén a magány démona táncot lejt,
Kósza szél, akkor már ...

Ha minden ablak a Dunára nyílna,
Ha minden csövi borotválva,nyírva...
Ha minden csecsemő nevetne, nem sírna,
Ha minden orgona egyszerre kinyílna,
Ha minden gonosz lemenne sírba,
Ha minden eső örömkönnyet sírna,
Ha minden megváltozna,
Ha minden megújulna,
Új ruhát öltene:
Talán a Jóisten
Minket, magyarokat
Újra megszeretne!

Látom az arcod,
Szép barna szemed,
Sajnálom, hogy ott és most nem én vagyok veled,.

Fáj a szívem,
A mellkasom sajog,
Testem, lelkem évek óta csak teérted rajong.

Ordítani tudnék,
De sajnos nem lehet,
S iszonyúan fáj, hogy más áll melletted.

Szeretlek téged,
Szeretlek nagyon,
Elmondhatom neked, de őt cserben ...