A havazó télnek szele kezdi lezárni folyóink
Árjait, és jegesűl a hegyek ormin hava.
Már a címeres Híd nem rengeti annyi utasnak
Tagjait, hol kocsizott Pest s Buda kénye szerént.
A Duna szőke vizén nem eveznek el annyi hajósok,
Őket is a télnek mord szele rettegeti.
Partra tolatnak hajók, csikorogva körűltök haladnak
A jegek, ...

A hűs ligetnek fái közt
Egy dombnak oldalán
Szunyadni láttam szépemet,
A szöszke kis leányt.
Oh keble mint emelkedett!
Mint gyúla szívem is,
Hogy láttam édes álmait
Lebegni arcain!
Gyengén pirúltak ők el,
Mint a nyár hajnala,
Mint a kifejlő rózsaszál
Nap alkonyodtakor.
Hévvel mosolygó ajkai
...

Mért, könnyü lebel,
Mért játszadozol te ölemben?
A sárga level,
Kit szárnyad emel,
Nem zseng soha több kikeletben;
Hamvadni fog az vadon út közepén;
Bús pályaközépen ugy hamvadok én.

Amely hitet ád
A had fia, büszke, nem őrzi;
Meghajtja lovát,
Nem nézi nyomát,
Bár azt hive tört szüve vérzi.
Elvetve, magamban, erőm ...

Láttam kelni serény lován
Honnomnak szomorú halmain a nemest.
Láttam, mint emelé vasát,
Rettentő tüzesen a magas ég felé.
Romlást hinte komoly szeme,
Arcán bú lebegett és kitörő boszú,
Biztos lépte előtt halál,
Pusztúlás, s azután csend, nyugalom terűlt.
Ekképen közelít nehéz
Felhőjében az ég gyors tüze ...

Szeretnék valahol máshol ébredni. Egészen messze.
Halványkék égbolt alatt, mélyvörös szerelembe.
Amit érzek, nehezen elmondható.
Tudom, hogy szeret engem a Mindenható.
Hűs felhők közé álmodom magam,
lehullik onnan önvádló szavam,
megyek, ameddig csak menni tudok,
talán valahova el is jutok, szélcibálta létem egy darabkáját,
itthagyom, ...

Túl vagy az életed delén,
Túl jutottál száznak felén!
És túl vagy már a nehezén,
Jobb lesz, mint az elején!

Ne gondolj a rossz napokra,
Csak a vidám holnapokra.
A pozitív szemlélet,
Vidámmá tesz sok évet.

Itt van a pohár esete:
Hogy félig üres, vagy félig tele.
Nézheted ezt így is, úgy is,
Lehetsz vidám, lehetsz bús ...