\'Szövetség ez már, nem is szerelem\'
/József Attila/

Sorsod: a sorsom, megvan írva
Lemoshatatlan gyöngy-betűkkel:
Az én dolgom:ezt hírdetni
A világnak hévvel-hevülettel.
A te dolgod pedig-de, tudod jól:
A tüzet őrizni,szerelemmel,
S rám is vigyázni, ha már nem bírok
A gonoszsággal, a gyötrelemmel.

Még hiszek a jóban,
az ösztön hatalmában,
az írt szó varázsában
a deus ex machinában.

Még hiszek.

De a hit már kevés,
hisz az örök kétkedés
a jó reménytelen harca,
az ösztön kudarca,
a szó hazug mivolta
visszatántorít.

De nem győzte még le
hitem az életben,
a bennem, értem élő én-istenben,
az ...

Üres álmot álmodom, mikor az éj egyedül öleli testem.
Üres életet talál reggel a Nap, mikor felragyog csendben.
Elveszett a múlt, mikor egy Angyal szeméből könny hullt.
Elmúlt a boldogság, ahogy a szerelem magányba bocsát.

Érzések örvényében, mégis az üresség ragad magával.
Ó mond, miért fáj ennyire a felejtés egyszerű vágya?
Lelkem ...

Egy hideg, őszi éjszakán,
Történt valami, mi délibáb volt csupán.
Kértelek valamire, mit nagy nehezen megtettél,
De így legalább tudom, hogy igazán még nem feledtél.
Nem az eszedre, agyadra hallgattál,
Most már fájó, de akkor jó döntést hoztál.
Azt mondtam hiányzol, s Te feleltél: „Ha tudnád…”
Nem tudtam, mit tegyek, hozzád ...

Az ősz az elmúlás jelképe,
S talán egy hosszú szerelem legvége.
Eltávozik minden érzésed,
Egyre több a megválaszolatlan kérdésed.
Nem tudod, hová tedd magad,
Minden szomorú magával ragad.
Kutatod, mi lenne a helyes, a jó,
Hogy ki lenne az igazán neked való.
Nem találod, s így nincstelen vagy,
Bánatod, keserved óriási nagy.
Fáj ...

Nem hagyhatom, hogy elhagyj,
Én azt akarom, hogy mellettem maradj!
Nem mehetsz el nélkülem,
Én azt akarom, hogy maradj velem!

Nem kérhetsz rá, hogy elfelejtselek,
Én örülök, hogy lehetek Neked.
Nem futhatsz el, nem akarhatod,
Én sem akarom, s ezt Te is tudod.

Sok mindent köszönhetek Neked,
De a megnyugvást most talán nem leled.
Ha ...