Mért, könnyü lebel,
Mért játszadozol te ölemben?
A sárga level,
Kit szárnyad emel,
Nem zseng soha több kikeletben;
Hamvadni fog az vadon út közepén;
Bús pályaközépen ugy hamvadok én.

Amely hitet ád
A had fia, büszke, nem őrzi;
Meghajtja lovát,
Nem nézi nyomát,
Bár azt hive tört szüve vérzi.
Elvetve, magamban, erőm ...

Láttam kelni serény lován
Honnomnak szomorú halmain a nemest.
Láttam, mint emelé vasát,
Rettentő tüzesen a magas ég felé.
Romlást hinte komoly szeme,
Arcán bú lebegett és kitörő boszú,
Biztos lépte előtt halál,
Pusztúlás, s azután csend, nyugalom terűlt.
Ekképen közelít nehéz
Felhőjében az ég gyors tüze ...

Szeretnék valahol máshol ébredni. Egészen messze.
Halványkék égbolt alatt, mélyvörös szerelembe.
Amit érzek, nehezen elmondható.
Tudom, hogy szeret engem a Mindenható.
Hűs felhők közé álmodom magam,
lehullik onnan önvádló szavam,
megyek, ameddig csak menni tudok,
talán valahova el is jutok, szélcibálta létem egy darabkáját,
itthagyom, ...

Túl vagy az életed delén,
Túl jutottál száznak felén!
És túl vagy már a nehezén,
Jobb lesz, mint az elején!

Ne gondolj a rossz napokra,
Csak a vidám holnapokra.
A pozitív szemlélet,
Vidámmá tesz sok évet.

Itt van a pohár esete:
Hogy félig üres, vagy félig tele.
Nézheted ezt így is, úgy is,
Lehetsz vidám, lehetsz bús ...

\'Szövetség ez már, nem is szerelem\'
/József Attila/

Sorsod: a sorsom, megvan írva
Lemoshatatlan gyöngy-betűkkel:
Az én dolgom:ezt hírdetni
A világnak hévvel-hevülettel.
A te dolgod pedig-de, tudod jól:
A tüzet őrizni,szerelemmel,
S rám is vigyázni, ha már nem bírok
A gonoszsággal, a gyötrelemmel.

Még hiszek a jóban,
az ösztön hatalmában,
az írt szó varázsában
a deus ex machinában.

Még hiszek.

De a hit már kevés,
hisz az örök kétkedés
a jó reménytelen harca,
az ösztön kudarca,
a szó hazug mivolta
visszatántorít.

De nem győzte még le
hitem az életben,
a bennem, értem élő én-istenben,
az ...