Elvirágzik a kertben az összes virág.
Lassan őszbe sárgul az egész növényvilág.
Finom, érett őszibarackok mosolyognak a fákról.
Körülöttük rovarok zúgnak.

Az ősz gyümölcseinek finom íze a számban széjjel omlik.
A dús szőlőfürtök érettsége egyre csak fokozódik.
A Természet a sok kerti munkáért bő szürettel fizet.
Az őszelő ...

Őszi szél zaklatta fák,
A nedves utcán, borús félhomály.
Nevetgélő felhők úszkálnak az égen,
S alant a haldokló, lomha táj.

Fáradt szempárok lefelé tekintenek,
Halk lépteket követ léptem.
-Ha hívnál, már rég meghallottam volna.-
Ezt is csak titokban reméltem.

Járok még néha az ablakod ...

Az ember nem élhet magában!
Egymásra vagyunk utalva.
Együtt a gondokat megoldani
sokkal könnyebb, mint szenvedni,
mint a gondjainkkal magunkra maradni.
Ehhez nem kell más, mint egymást őszintén szeretni,
becsülni és tisztelni, szívből, együttérzéssel,
mert a bajok, gondok többsége csak így múlik el!

Színüket vesztik
zöld levelek,
érzik a hűvöst,
és a telet.

Eljött az ősznek
hideg szele,
harmatos fagyos
könnyek vele.

Gyöngyöket sírnak
holdsugarak,
cseppbe zárt fények,
egy pillanat.

Múló időnek
ősi jele,
átlátszó vízcsepp
reszket bele.

Tündököl, csillog
kristályosan
ezerszer ...

Szeretnék írni egy verset neked,
olyan szépet, mint te magad.
De csillagtalan, bús kinn az este,
Fagyos köd lepi arcodat.

Csak hűn figyelem e gyászos semmit,
szívemre fájón bűn omol.
Szemeid szép szerelme, mennyei
lángja, hol jár ha álmodom?

Talán őszirózsás kertek mélyén,
ott, hol csendes dal illatoz?
Vagy felhők bársonyán ...

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál.
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.

Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.

Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd ...