Azt hittem, az idő majd
gyógyír lesz a sebeimre,
s hogy minden éj majd mind nyugodtabb
álmot húz a szemeimre.

...hogy szívem örjöngő tánca
lassan lecsendesül,
s testem a megszokott tempóban
munkába lendül.

Azt hittem, tényleg azt gondoltam, ...
naívan nyugtató szavakat mormoltam.
De már kezdem érteni, s egyre ...

Mikor a szem sós vize gördülve ajkadra ér,
hang nem jön, csak csend, tekintet mesél.
Elmondja bánatát a lelked, szavak nélkül
véres szavakkal ró regét szívedbe emlékül.
Hangtalan csattan rá a lakatnak vas pántja,
te tudod már csak odabenn, vaj mi bántja?
Minek mondanád, hogy lásd a mosolyokat
mik fájdalmad énekére arcokon oszlanak.
Akkor ...

Röppen a labda,
az egyik dobja,
a másik elkapja,
majd visszadobja!

A strand vízen a víg fény játszik,
a vízben sok ember úszik
reggeltől az esti zárásig,
a hazaindulásukig.

Így megy ez tavasztól őszig.
Az unoka a vízben fürdik,
a nagyszülő napozik,
majd Ő is később megfürdik.

Ha így lenne, ez bizony nagyon jó ...

Elindultam, búsan, magányosan
Minden véget ér lassan hamarosan
Menni a ködbe eltűnni és soha többet vissza nem jönni
Először döntöttem az út merre menjen előttem
De ha rosszul döntöttem soha véget nem ér előttem
Bizonytalan vagyok, de nem félek én döntöttem
Akármi is lesz előttem!

Árpád vándorúton
jár a Kárpátokon.
Látók az ormokon,
látják fehér lovon.

Nézi, mi vége lett,
hazánk népeinek.
Határaink hova,
foszladoztak tova?

Hol van területünk,
ennyi maradt nekünk?
Milyen szegény a nép!
jövőnk ilyen sötét?

Árpád fehér lovon,
jár a Kárpátokon.
Szíve népéért ...

Lelkünk mélye templomában,
Áldozatos, szent oltár van.
Az oltáron tüzek égnek,
Mint az örök égi fények.

Minden csillag egy-egy fátum,
Nemzetsors-fordító dátum.
Közülük most egy közeleg,
Szikrázón, egyre közelebb.

Negyvennyolc március-idusán,
Fény suhant át az éjszakán.
Rab népekre ráragyogva,
Csodálatos tavaszt ...