Forgószél megy út közepén,
Csoportokat dobál felém,
Hejh forgószél! ha jó volnál,
Inkább babámhoz hordanál.

Az én babám nem kis baba,
Sugár mint a jegenyefa,
Szépen danol, szépen táncol,
Hozzá kökényszeme lángol.

A kökényt én úgy szeretem,
Ha szemében tekinthetem;
Hejh! de tőle távol vagyok,
Csak egyedűl ...

Sallay! hogy fecskét láttál legelőször ez éven,
A Duna habjaiban arcodat öblögetéd,
Hogy megtisztuljon. - Ne siess szenny lepte pofádat
Mosni, eszed szennyét mosd le, s okúlj meg előbb.

Bizony, por és hamu vagyunk-
Ahhoz képest mennyi
Szeretet van bennünk!
Ahhoz képest mennyi
Gonoszság van bennünk!
Pedig mondom néktek:
Hamu és por vagyunk!

Felém int az őszirózsa.
Szép virágjaival mintha
felém biccentve hívogatna,
pedig csak a szél ringatja.

Őszi szellő lengedez a környéken.
A Nap már gyengébben süt fenn az égen.
Bágyadt fényei játszanak szerte a kertben.
Hűvösödik a lég egyre erősebben.

Szőlőtőkék mögül fehér virág látszik.
Az őszi Nap felé mutatja szirmait.
Csodálatos dália ami itt fehérlik.
Bár az idő már hűvös, a múlt nyarat idézi.

A Nap melege már elfogyóban.
Mézédes szőlőfürtök vannak a kosaramban.
Valaki csenget. Indulok azon nyomban.
A tél várakozik már a kertkapunkban.

Én a kozmosz gyermeke vagyok.
Nemzőm az éltető energia, a
Vörösen izzó, kápráztató napkorong,
Szülőanyám a vad, sötét éjek királya, temetők őre, a büszke fényű,
Százarcú hold.
E földi lét nekem csupán egy röpke pillanat.
Karmáim gyűjtőhelye,
Ahol a végtelen hátán vágtató zabolátlan lelkem mielőtt tovább
Repülne megáll, s ...