Hajdanában, egykor régen
A négyszáznegyvenkilences évben...
Más idők jártak még erre
Hős napok a hun emberre...

Míg Attila nagy hun király
Követséget Bizáncból vár.
Priscos Rétort - mily szerencse,
Hogy sorsa idevezette.

Mert sorsa idevezette,
S mindezt papírra vetette.
Az utat is feljegyezte.
Nékünk emléket ...

Minden nap új világ
A réten nő egy új virág
Egy őszi kép, egy hangulat
Benned él a vadnyugat

Egy életérzés, mely elragad
Ez más világ, ez megmarad
benned örökre, ne gondolj másra
mint múló örömökre

Széttép, mint oroszlán zsákmányát,
mint nap ereje a felhők árnyékát,
mint tó jegét az ébredő tavasz, ...

Parissimus jár a Szajna-parton,
trikolor virít, s hatalmas tömeg.
Örömódán vonul, diadalív alatt,
Bastille hős ostromát ma ünnepli meg.

Az Unióból államférfik jőnek,
mert kötelez a történelmi tett.
Évfordulója ímé eljövendett,
Parissimus örül, boldog szerfelett.

Ünnepelj hát Párizs, szép e nyári nap!
A Champs-Elysées ...

Mikor nem marad semmi csak az írás,
éjjelente nem vigasztal már a sírás.
Kiöntöm lelkem neked e pár sorban,
melyekben számomra megnyugvás van.

Ezek mind félelemmel telt stófák,
mint villanyoszlopon kósza gólyák.
Ha egyszer elmúlik a várakozó idő,
végre eljő számomra az áhított jövő.

S, mint a gólya fészkéből, ki ...

Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.

Mint rab, akinek int a szabad út,
Búcsút rebeg, mielőtt szabadult.

Mint a madár, kit Dél vár arra túl,
Az eresz alján még egy dalt tanul.

Mit is daloljak, én szegény beteg,
Mit is dadogjak nektek, emberek?

Talán nem is kell még búcsúzni se?
Hisz észre sem ...

Emlékednek végső foszlányát,
Ledöntött bálvány, eldobom,
Egy sóhaj és Isten hozzátok
Szerelmes, lázas, balga álmok,
Lelkem továbbszáll szabadon.

A szerelem szép világától
Megtörve, fájón búcsuzom.
Elrablá tőlem ifjuságom,
De elhagyott tündér-világom
Búcsuzva meg nem átkozom.

Búcsuzom. - A szerelem lángja
Addig ...