Az ember nem élhet magában!
Egymásra vagyunk utalva.
Együtt a gondokat megoldani
sokkal könnyebb, mint szenvedni,
mint a gondjainkkal magunkra maradni.
Ehhez nem kell más, mint egymást őszintén szeretni,
becsülni és tisztelni, szívből, együttérzéssel,
mert a bajok, gondok többsége csak így múlik el!

Színüket vesztik
zöld levelek,
érzik a hűvöst,
és a telet.

Eljött az ősznek
hideg szele,
harmatos fagyos
könnyek vele.

Gyöngyöket sírnak
holdsugarak,
cseppbe zárt fények,
egy pillanat.

Múló időnek
ősi jele,
átlátszó vízcsepp
reszket bele.

Tündököl, csillog
kristályosan
ezerszer ...

Szeretnék írni egy verset neked,
olyan szépet, mint te magad.
De csillagtalan, bús kinn az este,
Fagyos köd lepi arcodat.

Csak hűn figyelem e gyászos semmit,
szívemre fájón bűn omol.
Szemeid szép szerelme, mennyei
lángja, hol jár ha álmodom?

Talán őszirózsás kertek mélyén,
ott, hol csendes dal illatoz?
Vagy felhők bársonyán ...

Én sem volnék, ha nem volnál,
ha te hozzám nem hajolnál.
te sem volnál, ha nem volnék,
ha én hozzád nem hajolnék.

Osztódom én, osztódol te.
Só vagy az én kenyeremben,
mosoly vagy a bajuszomon,
könny vagyok a két szemedben.

Köt a véred, köt a vérem:
szeretőm vagy és testvérem.
Köt a vérem, köt a véred:
szeretőd ...

Zsögödi Nagy Imre festményeit látva
csodálkozom rá a szép erdélyi világra.
Emitt egy parasztbácsi barázdált arca,
fürdik az erdélyi déli meleg napban.

Mások egy lóvontatta kordén utaznak.
Talán a mezőről hazatartanak?
Távolabb árnyképe van egy osztagnak.
Egy másik festményen éppen aratnak.

De hiszen a szobámból ki sem ...

Az ősz fénye tör utat a fákon.
A zöld levéltengert sárgítva
lassacskán hódít teret a tájon.
De a Nap még erejét mutatja.

Érezni, hogy az éjszaka már kissé hűvösödik,
ám a Nap melege egyelőre ellensúlyozza.
A Nap kedves melegsége az ősz hűvösével küszködik,
majd e harcban megfáradva helyét az ősznek átadja.