Oh hozzád bújok oly gyakran én,
mint a tájhoz hűs őszi szellőben,
lombját sírva hullató platán.

Közben felidézem vidám pillanataink,
eszembe jutnak közös kis apró dolgaink.
Félve remélem, hogy léted soha sem múlik.

Szívem a szíved melegétől felolvad,
belőle a bú minden cseppje kiapad.
Kérlek szíved örökké csak nekem ...

Nem tartott sokáig,
nekünk az iskola,
hamar elérkezett,
ez a záróvizsga.

Hetente háromszor,
voltak az órák.
Ezeken adták át,
nekünk a tudományt.

Szépen lassan megtanították,
a gép kezelésének, minden fortélyát.
Most már attól sem kell félnünk,
ha egy idegen gép elé kell ülnünk.

A tanároknak ...

Nézd a vöröslő eget, ahogy a lenyugvó nap ránk tekint,
helyet adva az éjnek, a holdnak, tompa fénnyel búcsút int.
Perzsel még az ég alja, őrzi a hatalmas fény itt jártát,
aztán sötétbe borulva, a menny, a holdnak tárja szárnyát.
Gyönyörű a város, ezernyi lámpafény ragyog,
elcsendesült utcák, sötét házakon, fénylő ablakok.
Megpihen a táj, ...

Mi elmegyünk, a tanításnak vége,
vakációnk már, több nem lesz nekünk.
Elhagyjuk az iskolánk kapuját,
így fut majdan tovább a mi életünk.

Tovarobog, mint gyorsvonat az éjben,
mi csak sejtjük, milyen kinn a táj.
Megszerzett tudásunk poggyászként cipeljük,
nagy szükségünk lesz rá, mert haladni muszáj.

Mi búcsúzunk -, osztályunk ...

Harmincöt éve még ide jártunk,
Ismerős minden, az emlék él.
Ó, a vén idő, mennyire szalad,
Szállnak az évek, mint fáról levél.

Ismerős terem, ismerős falak,
Melyik volt padom? Keresem én...
Behunyom szemem, úgy emlékezem,
Harmincöt éve itt ültem én...!

Fiatal lányok vagytok ti most itt,
Higgyük, hogy semmi nem ...

Vándorfelhők, mikor jösztök,
a kék égről rámköszöntök.
Rámköszöntök, szegény Sándor,
oly távol van hazájától...!

Barguzinban, messze-messze,
lettem én már eltemetve.
Eltemetve, bizony élve,
hazajutást nem remélve...

Nagy a Bajkál, tükre sima,
innen száll fel sok-sok ima.
Féltő ima a hazáért,
hazáért és ...