Ébredni veled, érezni téged,
oly csodálatos e érzés,
Amitől szebb a világ, jobb az élet,
Ami kell az lehet minden,
élni veled és megosztani magam,
mert, szeretlek ma és még jobban holnap.

Magányossá tettél. Innét hűségem.
Összetörtél. Ezért vagyok erős.
Kifosztottál. Ettől ragyog palástom.
Ülünk, fekszünk, sétálunk egymás oldalán.

Szívemben, mint lágy szellő
Végigsimít édes létezésed,
S beköszönt, mint éledező tájnak
Minden olvadó szegletéhez...

Már nem kell visszaút,
Ez a séta is véget ért.
Szavakból fonok egy koszorút,
Ez hozza el a végső búcsút.

Ezüst esőben száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sűrű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörög, gőzöl a tejsűrű.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a ...

Az erdőn nőtt egy kicsi fa, nem volt se nyír ,se tölgy
Egy öreg fenyő kisfia, mely télen, nyáron zöld.
A szellő dúdolt altatót, oh, aludj kis fenyő
A hó meg adott takarót, ha nagyobb hideg jő.
Ám egy téli szép napon, jött egy apró szán
Oly simán siklott a havon, s úgy szikrázott a hám.
A szánkó előtt ló dobog, s egy ember szállt le ott
S ...